Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - Vargyai Gyula: A budapesti osztrák követség jelentései az 1930-as évek magyar politikájáról / 289–304. o.

problémát nyugodtan és helyesen ítélik meg, de az NSDAP ettől eltérő külpolitikát folytat. Eckhardt ezt helytelenítette, s úgy vélekedett, hogy Magyarország függetlensége az osztrák önállóságon áll vagy bukik, de hangsúlyozta azt is, hogy Magyarországnak mindezek ellenére szüksége van arra, hogy jó viszonyt alakítson ki a Reich-el. 1934. július 5-én Kánya Kálmán külügyminiszter is hasonlóképpen nyilatkozott az osztrák követnek, amikor véleményt formált a hosszú kések éjszakája után kialakult német helyzetről. Kánya hosszasan fejtegette, hogy a nácik ausztriai tevékenységét Hitler valóban nem helyeselte, s azért nem akadályozta meg, mert részben további presztízsvesztéstől félt, részben mert nem volt elég befolyása az alsóbb vezetőkre. Igen nehéz lenne arra válaszolni, hogy ez a magyar érvelés német vagy magyar manipuláció volt-e, vagy esetleg éppen közös eredetű, de hogy az osztrák diplomatákra egyáltalán nem hatott, az bizonyosnak tűnt. Kányáról ugyanakkor Gratz Gusztáv és Vámbéry Rusztem azt állította egy, az osztrák külügyminisztériumhoz érkezett bizalmas információban, hogy a külügyminiszter a német orientáció legfőbb letéteményese, s változás ezen a téren csak az ő távozásával képzelhető el. A bizalmas információ azt is leszögezte, hogy Gömbös politikája némileg különbözik Kányáétól: a miniszterelnök nagyobb mértékben igyekszik a németeket az olaszok felé ellensúlyozni. Az osztrák diplomaták máskor is felismerni vélték a magyar külpolitika egyensúlyozó produkcióit. 1934 nyarán a katonai attasé az osztrák események magyar visszhangjáról azt jelentette, hogy a hang objektív, de felismerhető a törekvés, hogy Németországgal szemben semmiféle barátságtalan megnyilvánulásra ne kerüljön sor. Regele azt írta, hogy majdnem félelem van Németországgal szemben, s ennek az irányzatnak egyik fő képviselőjét a különben közismerten jobboldali és németbarát Stojakovics — a későbbi Sztójay - Dömében látta. Ennél lényegesebb volt, hogy Gömbös miniszterelnök kijelentette az osztrák követnek: a bécsi események idején mindent megtett, hogy megakadályozzon egy olasz bevonulást Ausztriába, mert ennek csehszlovák és jugoszláv részről beláthatatlan következményei lettek volna Magyarországra. Verbális értelemben persze magyar részről időnként nem fukarkodtak a kijelentésekkel. 1934. októberében pl. úgy tűnt, Gömbös parírozni akarta Papén budapesti látogatását, mert közöltette az osztrák követtel: megmondta Papennek, hogy Németországnak meg kell változtatnia osztrák politikáját. Papén — Gömbös szerint — ezzel egyetértett, és kijelentette a miniszterelnöknek: ilyenértelmű utasításokkal foglalta el nagyköveti pozícióját Bécsben. Az osztrák követség a magyar félnek a kulturális egyezmény megkötésére irányuló kezdeményezéseiben is bizonyos kötéltáncmutatványt vélt felfedezni. 1934 október 10-én a követség jelentésében arról számolt be, hogy magyar részről felvetették a kulturális együttműködés kérdését. Az osztrák követ úgy vélekedett, hogy ez létezik és funkcionál, amire azonban olyan választ adtak; hogy a kulturális együttműködést a széttagoltság jellemzi, s előnyös lenne, ha a kulturális javak cseréjét maguk a kor297