Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - Pálmány Béla: Az Új Magyar Központi Levéltár iratkezelő és irattáros tanfolyamai, 1973–1976 / 225–239. o.

közül kerültek ki, vagyis azok köréből, akiknek az elképzelések szerint érettségivel és irattáros képesítéssel kellene ellátniok feladataikat. Mindenekelőtt szembetűnő az iratkezelő, irattáros szakterület elnőiesedése. A 297 eredményesen végzett résztvevő közül 271, vagyis 91,25% volt a nő. A nők számának megnövekedése az iratkezelő, adminisztrátor, titkárnő beosztásokban ma már természetes, de az irattárosok között, a közismert fizikai igénybevétel miatt nem egyértelműen megnyugtató. A hallgatók életkor szerinti megoszlása azt mutatja, hogy még a beiskolázott, tehát munkahelyük által hosszabb távon is ilyen területen foglalkoztatni szándékozott iratkezelők és irattárosok is zömmel nem a fiatalabb nemzedékhez tartoznak. A 297 végzett résztvevő közül csupán 91 volt 29 éves vagy fiatalabb, ugyanakkor 40 éven felül járt 109 adminisztrátor és irattáros. Ez a korcsoport szerinti megoszlás — úgy hisszük - a legnyomatékosabb bizonyítéka annak, hogy a tanfolyamokat meg kellett és a jövőben is meg kell rendezni, mivel csak ilyen keretek között biztosítható a zömmel középkorú vagy idősebb dolgozókból álló iratkezelő és irattáros szakma megfelelő szintű képzése. Családi és egyéb okok miatt aligha képzelhető el, hogy e zömmel családanyák munkaidő után hosszú évekig esti oktatásban vegyenek részt. Végül a leginkább elgondolkoztató adatokat a végzett hallgatók iskolai végzettségét feltüntető táblázatokról olvashatjuk le. A 297 eredményesen végzett résztvevő közül 15 csak hat elemi iskolai évet végzett el, a túlnyomó többség (178 fő, 60%!) 8 általánost (ide számítva a négy polgári iskolát is). Technikumi, szakközépiskolai vagy gimnáziumi érettségivel 97 résztvevő végzett. A hét érettséginél magasabb — főiskolai, egyetemi — végzettséggel bíró hallgató azon vezetők közé tartozott, akik maguk látták szükségesnek, hogy ismereteiket az irányításuk alá tartozó igazgatási, iratkezelési ágazat e területéről is bővítsék. Az iratkezelők és irattárosok zöme nem rendelkezik érettségivel és alig hihető, hogy e munkák erkölcsi és anyagi megbecsülésének mai szintjén a helyzet az elkövetkező években alapvetően megváltozna. Mit lehetne tenni fenti tapasztalataink alapján a gyűjtőterületi szerveknél dolgozó iratkezelők és irattárosok országos szintű képzése megoldása érdekében? Nézetünk szerint két lehetőséggel kell számolnunk. Az egyik az, hogy a magyar levéltárügy megtegye a szükséges lépéseket az irattárosok képesítésének az elismertetése érdekében. Ehhez mindenképpen szükség van egy gyakorlati és elméleti ismereteket nyújtó tananyag összeállítására, a főfoglalkozású irattárosok helyzetének országos felmérésére. A másik lehetőség viszont az, hogy az irattáros munkakör betöltéséhez előírt érettségiről — az irattárosok tényleges összetételét tudomásul véve — egyelőre lemondunk és az iratkezelők, irattárosok képzését mindenekelőtt a vállalatokkal, intézményekkel közösen tartott tanfolyamokkal, képesítés nyújtása nélkül oldjuk meg. Ehhez is szükség volna azonban egy országosan hasznosítható jegyzetre. A felvetett alternatívák közül számunkra 238