Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - Kállay István: Nemesi közbirtokosságok iratai az Országos Levéltárban / 203–210. o.

évente többször a közgyűlés összehívása, a közös vagyon, jövedelmek és alkalmazottak felügyelete, a falusi bírák számadásainak felülvizsgálata. (6) Feladata volt az ügyvédek fogadása. Helyettese az aligazgató (vicedirector). Az igazgató és aligazgató munkáját ülnökök (assessorok) segítették- A pénzügyeket a számadó (perceptor) kezelte. A közbirtokosságok egyéb alkalmazottai megfeleltek az uradalmakban szokásosoknak. (7) A nemesi közbirtokosság kollektív földesúri jogokat gyakorló, legfőbb szerve a közgyűlés (congregatio generális, concursus, consessus). Az összes, a közbirtokosokat érintő fontosabb kérdést itt tárgyalták meg. A gyűlésen a közbirtokosok vehettek részt, szavazati joguk arányos részüknek felelt meg. A napirendet általában előre meghatározta az ülést egybehívó igazgató. A napirend legfontosabb pontja a közös jövedelem felosztása. Erre a legtöbb helyen a közgyűlés által meghatározott kulcs volt. (8) Abban az esetben, ha nem tudtak minden tagot összehívni, — vármegyei mintára - kisgyűlést (congregatio particularis) tartottak. (9) A gyűlésekről jegyzőkönyvet vezettek, amely a nemesi közbirtokosság történetének legfontosabb forrása. Előfordult, hogy a közgyűlés magát úriszéknek (sedes dominalis) nevezte, ahol a törvényes bizonyság is megjelent. Az ilyen ülés gyakorolta a földesúri bíráskodás jogát. A közgyűlésre tartozott az úriszéktartás költségeinek utalványozása. (10) A közgyűlés hatásköre igen sokrétű, mint maga a birtokigazgatás, gazdálkodás és jogszolgáltatás. Mindazok a kérdések, amelyeket a nagybirtokkormányzat intézett, a közbirtokossági közgyűléseken is napirenden voltak. A családüléstől mégis az különbözteti meg, hogy a birtokosok közé (pl. adásvétel útján) nemcsak családtagok kerülhettek, így a közbirtokossági közgyűlésen esetleg nem családtagok is részt vettek. A közbirtokosságok levéltárat létesítettek és tartottak fenn. A levéltár létrehozását a közgyűlés határozta el, a kiadásokat is ez utalványozta. Az alapelv szerint az ülések iratait a birtokosok nem egyénenként, hanem áganként kapták meg. Az oklevelek visszakövetelése szerepel az 1729:28. te. 11. §-ban. Az iratokat a levéltáros (conservator actorum publicorum) őrizte és jegyzékelte. A tiszolci közbirtokosság levéltárosa 1789-ben pl. Fejes György volt. (11) Fennmaradt a XVIII. század végéről a mezőcsáti közbirtokossági levéltár jegyzéke. E szerint az iratokat 1—13 fiókban a következőképpen őrizték. (12) I. Adománylevelek, bevallások birtokrészekről 1470—1752 II. Vizsgálatok, osztályozások, zálogosítások, kocsma, követelések 1649-1778 III. Protestatiok, meghatalmazások, visszahívások 1698—1773 205