Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - Kállay István: Nemesi közbirtokosságok iratai az Országos Levéltárban / 203–210. o.

KálloY István : NEMESI KÖZBIRTOKOSSÁGOK IRATAI AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN Az Országos Levéltárban őrzött mintegy 1000 családi levéltár között több mint 30 feudális jellegű szervezett tulajdonközösség (1) iratai találhatók. A nemesi közbirtokosság (compossessoratus) bizonyos dolgoknak és jogoknak közös használatát jelentette, amit a közös vagyon felosztása után az osztályos testvérek és jogutódjaik — háztelkeik arányában — osztatlanul élveztek. Az osztozkodásnál bizonyos dolgok — mint pl. a regálé jog (kocsma, vám, rév, vásárjog stb.) - nem voltak feloszthatók, más dolgok pedig (mint pl. az erdők, legelők stb.) igen, de a felosztott részek használata más osztályos testvérek károsodása nélkül nehéz volt. Az esetleges perek elkerülésére mindezek a dolgok és jogok az osztatlanság tagjainak használatában maradtak, de a használat aránya megegyezés, döntőbíróság vagy bírói ítélet alapján szigorúan meg volt állapítva. (2) Nemesi közbirtokosság akkor létezett, ha egy vagy több helységben, községben, pusztán levő bizonyos nemesi ingatlanokra vagy haszonvételekre nézve többen közösséget tartottak fenn, illetve e javakat vagy haszonvételeket osztatlan közösségben bírták. A birtokosok részeinek aránya az egészre vonatkozó hányadrészekben volt meghatározva, de ezek a részek a közbirtokosoknak nemcsak eszmeileg, hanem ténylegesen is birtokában voltak. A közös tulajdon egy sajátságos nemét képezte a haszonvételekre fenntartott közösség. A közös vagyon tulajdonjoga a közbirtokosokat együtt illette, mint ilyenek földesúri jogokat gyakoroltak. A közös jószág és haszonvételek kormányzását és kezelését a közgyűlésen választott igazgatóra bízták, aki számadással tartozott. A birtokostársak részeik arányában járultak a közös költségekhez. (3) Az osztatlan vagyonon alapuló közbirtokosság gyökerei feltehetőleg a Mohács előtti korba nyúlnak vissza. A Hármaskönyv nem beszél róla, csupán az osztatlan atyafiakat említi (I. 43. 4. §). Osztálykor az apai és ősi fekvő javak és birtokjogok az egy apától való testvérek között egyenlően oszlottak meg. Az apai ház szállásul és lakásul a legifjabb fiúnak jutott úgy, hogy a javak és birtokjogok közös jövedelmeiből a többi fiúknak (testvéreknek) is közös földön, az apaihoz hasonló lakóházat kellett emelni. Ezekhez a közös szántóföldekből, erdőkből, rétekből és kaszálókból annyi és akkora részt hasítottak ki, amennyi az apai házhoz tartozott. (I. 40.). A haszon és kár az egy apától és anyától való osztatlan atyafiak között közös volt (1655 :54. te). Az 1715 :69. te. a várak, kastélyok, udvarok, malmok és más hasonló épületek fenntartásáról úgy intézkedett, hogy a közbirtokosok ne hanyagolhassák el azt. Ha a kocsmák, 203