Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - IRODALOM - Halász Margit, J.: A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere. Szerkesztette: Éri István, Nagy Lajos, Nagybákay Péter. I–II. kötet. Bp., 1975–1976. / 131–132. o.

Az 1939-es választás a SzDP vereségét jelentette. Elemzi a szerző a vereség okait; (a győztes a MÉP) a fasizmus előretörésének a választási eredményben érezhető hatását. A bő dokumentumanyagra (Pártarchívum, Csongrád megyei Levéltár anyaga, sajtó) felépített tanulmány jó adalék Szeged város munkásmozgalmának történetéhez. Perneki Mihály: a délmagyarországi antifasiszta ellenállás történetéhez (1941-1944.) című tanulmányból megismerjük a délmagyarországi ellenállás objektív és szubjektív feltételeit, az ellenállás különböző formáit, eredményeit, hibáit. A rövid bevezető után a 3 nagy szerkezeti egységre bomló tanulmányban először az antifasiszta mozgalom magyarországi feltételeiről olvashatunk; a társadalomfejlődés sajátosságairól, az ellenállás társadalmi bázisáról. A tanulmány gerince a délmagyarországi antifasiszta ellenállási mozgalmat mutatja be. Olvashatunk a mozgalom területi elhelyezkedéséről (Bács-Kiskun, Csongrád, Békés megye), különböző formáiról. A mozgalom fejlődését a II. világháború egyes szakaszai szerint korszakolja a szerző. Először a szovjetellenes háborúba lépéstől 1942. márciusig terjedő időben vizsgálja az ellenállási mozgalom alakulását a különböző társadalmi rétegek körében. Majd a mozgalom fellendülése (1942. március) utáni átmeneti megtorpanás időszakát elemzi (1942. közepétől a sztálingrádi fordulatig). Új fejezet kezdetét jelzi a szerző a délmagyarországi ellenállás történetében Magyarország német megszállásának idejével. 1944. március 19-e után az erősödő fasiszta terrorról olvashatunk: a munkásmozgalom vezetőinek elfogása, internálása, katonai behívások, büntető századokba sorolás - mindez akkor, amidőn az ország egyre többet kénytelen viselni a háború terheiből. A Békepárt és az 1944. májusában létrejött Magyar Front összefogásáról olvashatunk a továbbiakban, amely összefogásnak szerepe van abban (röplapok),hogy 1944 őszére megértek a fegyveres felkelés feltételei. 1944. szeptember 23-án átlépik a szovjet csapatok Délmagyarország határát. Az újjáalakult KMP segíti a további szervező munkát, a helyenkénti fegyveres akciókat. A tanulmány III. nagy szerkezeti egységében kijelöli a szerző a délmagyarországi antifasiszta ellenállás helyét a magyar antifasiszta ellenállás és partizánharc történetében. „... a levéltári dokumentumok azt bizonyítják, hogy a II. világháború végéig az egyre fokozódó fasiszta terror következtében sem sikerült teljesen felszámolni a haladó erőket, sőt ezek száma a felszabadulás idejéig lassan, de állandóan emelkedett." Bőven támaszkodik a szerző minden esetben levéltári forrásra. A gyulai, szegedi főügyészség iratai dokumentálják a földmunkás, szegényparaszt megmozdulásokat, a bírói ítéleteket, a „nem kívánatos elemek" szabad mozgásának korlátozására tett intézkedéseket. Megismerjük az ellenállás különböző formáit (szabotázsakciók, bérmozgalmak, az illegális kommunista, baloldali szociáldemokrata munkások akciói. A Békepárt, a szakszervezetek, békebizottságok tevékenysége.) A magyarországi ellenállási mozgalom nem csupán a nácizmus ellen harcolt, hanem a fasizmust életrehívó társadalmi, politikai viszonyok ellen is - összegzi az elmondottakat Perneki Mihály. Az alapos kutató-gyűjtőmunkán alapuló tanulmány sok adalékkal gazdagította az ellenállással kapcsolatos ismereteket, bár helyenként túlteng a felsorolás, az aprólékos adatközlés. Másik észrevételünk: Helyes, hogy korszakolta mondanivalóját, de jelen esetben a túl aprólékos korszakolás szinte a mondanivaló szétesését eredményezte. Szentes közigazgatásának alakulása 1944. október 8. — 1945. június című tanulmány Takács Edit munkája. Szentes felszabadulása időpontjának s a városra vonatkozó néhány fontos adatnak közlése után olvasható a tulajdonképpeni mondanivaló négy szerkezeti egységben: A közigazgatási rendszer felbomlásáról, 1944. szeptember végének eseményeiről szól először a szerző. Az ideiglenes közigazgatási apparátus kialakulása című fejezetből a város felszabadulásától, 1944. október 8. — 1945. január 12-ig terjedő időszak esetményeit ismerjük meg. 1944. október 10-én vette át hivatalát dr. Négyessy Imre ny. polgármerster. Új hivatalok (közmunka, városi munkaközvetítő) beállításával, meglévők összevonásával, meglehetősen konzervatív hivatalnok gárda beállításával indult meg az élet Szentesen. Szól a szerző a város gondjairól, a nehézségekről, de az új hivatali apparátus kétségtelen érdemeiről is (biztosította a többé-kevésbé zavartalan közellátást, helyreállította a rendet és biztonságot, intézkedett a gazdasági élet megindításáról), s a város hatalmi viszonyaiban (1944. december végéig) a demokratikus erők előterébe kerüléséről. Külön fejezetben vizsgálja Takács Edit a hatalmi viszonyok alakulását 1944. október és december között. Olvashatunk a politikai pártok megalakulásáról, a szakszervezetek szerepéről, az ideiglenes nemzetgyűlési választásokról. (1944. végére a Kommunista Párt vált a közélet vezetőjévé.) A demokratikus közigazgatási rendszer kialakulásáról szóló fejezetben a Nemzeti Bizottság létrejöttéről, az újjáalakult városi képviselőtestületről, a megyei közigazgatási rendszer újjáalakulásáról Óévén Szentes, Csongrád-megye székhelye), a közigazgatásban mutatkozó nehézségekről, az igazoló bizottságok működéséről olvashatunk. 134