Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - IRODALOM - Degré Alajos: Both Ödön: A stuprum violentum a kései feudális magyar büntetőjogban (1790–1848). Acta Universitatis Szegediensis. Acta juridica et politica. Tom. XXIV., fasc. 2. Szeged, 1977. / 129–130. o.

A MAGYARORSZÁGI CÉHES KÉZMŰVESIPAR FORRÁSANYAGÁNAK KATASZTERE Szerkesztette: Éri István—Nagy Lajos—Nagybákay Péter. 1. kötet Bp. 1975., 2. kötet Bp. 1976. A kézművesipar történet forrásanyagának különleges - a humán tudományok területén hazánkban először megjelent — feldolgozását kapja kezébe az olvasó, s elsősorban a kutató e kétkötetes könyvvel. A számítógépes technika segítségével feldolgozott óriási anyagmennyiség egyrészt mint a forrásanyag katasztere a céhes emlékanyag gyűjtésének eddig legteljesebb feldolgozása, másrészt nem egy lezárt és végső eredményt rögzít, hanem komoly távlatokat nyit meg a kézművesipar történet további kutatása előtt. A szerkesztők előszavukban hangsúlyozzák, hogy az összeállított munkát nem tekintik teljesnek, hiszen a „túlnyomórészt önkéntes, vállalt feladatát ügyszeretetből elvégző munkatársi gárdával" nem is törekedhettek teljességre. A szerkesztők rendkívül nehéz feladatot oldottak meg, amikor egy teljesen „új műfajban" dolgozták fel az anyagot, amit még bonyolított, hogy az ország különböző városaiban levő 84 adatközlő szakember — akik ráadásul különböző intézményeknél is (pl. levéltár, múzeum, könyvtár) dolgoznak — munkáját kellett összhangba hozniuk. Ennek a kataszternek természetesen előzményei is vannak, a Bakonyi Múzeum már évtizedek óta folytat rendszeres kutatást Veszprém megye területén a céhes anyagok összegyűjtésére. Ezért történt, hogy az első kísérleti számítógépes feldolgozás is Veszprém megye addig ismert 140 céhszervezetére és annak tárgyi emlékeire vonatkozott. Az adatlapok gyűjtése 1973 nyarára történt meg. Az anyaggyűjtés eredeti célja a történeti Magyarország területén működött céhek írásos és tárgyi emlékeinek a számbavétele volt, ehhez 112 közgyűjtemény (köztük múzeumok, levéltárak, könytárak és egyházi gyűjtemények), továbbá 14 magángyűjteményanyagát nézték át az adatgyűjtők. Az Adatlap — melyet a kötet is közöl - útján sok esetben olyan helyi, gyakran ismeretlen publikációk, közlemények is előkerültek, amelyeket most ugyan nem közöltek, de a tervbe vett kézművesipar történeti szakbibliográfia értékes részét jelentik majd. A jelen kataszter 1000 céhes települést mutat ki Magyarországon, ahol 212 céhes szervezetben működő foglalkozást találtak. Külön dolgozzák fel az egyes szakmák társulási formáit. A 2—5 szakmás társulások lajstroma felhívja a figyelmet a különböző formák kialakulásának szempontjaira is. Szervesen kapcsolódik a céhkataszterhez a Kézművesipari műhely- és szerszámkataszter c. összeállítás, amely Domonkos Ottó munkája. 97 különféle mesterség 61 őrzőhelyen levő több mint 470 — zömmel teljes — műhelyegyüttesét dolgozza fel, mely elsősorban a technikatörténeti kutatásokhoz jelent segítséget. A nagymennyiségű adatot a számítógépes feldolgozáshoz először rendszerezni kellett, minden adatot számmal helyettesíteni,kódolni, hogy lehetővé váljék a tulajdonképpeni kódolás. Az egyes céhszervezetekhez tartozó fonásanyag feldolgozásakor tizenegyjegyű azonossági számot alkalmaztak, amelynek első négy száma a céh székhelye (megye és helység feltüntetése), a következő négy szám a mesterség, illetve szervezet (szakma és iparcsoport), majd az utolsó három a legkorábbi forrás évszámát tartalmazza. A helységkód 20 közigazgatási egységre osztja az ország területét (történeti Magyarország, Horvát-Szlavónia és Erdély), melyhez Ludovicus Nagy helységnévtárát és Lipszky János térképének repertóriumát vették alapul a szerkesztők. A céh szakmai megnevezésekor használt négy számból három a hivatkozott mesterség jelölésére szolgál (azt is jelölve, hogy egy- vagy többszakmás céhről van-e szó), egy pedig az iparcsoportot jelöli. Az egyes céhekhez konkrétan nem köthető céhtárgyakat a Céhszervezethez nem köthető tárgyi céhemlékek jegyzéke c. részben gyűjtötték össze, ahol a céhtárgyak listáját a múzeumi őrzőhelyek sorrendjében közlik, ezzel is lehetőséget adva a további feldolgozásra. A kutatások legfontosabb tárgyi fonásanyaga az egyes mesterségek szerszámkészlete, műhelyfelszerelése. Egy módszeres kutatáson alapuló és az ország összes gyűjteményének anyagát magában foglaló szerszámkataszter felállítása — melynek komoly alapja lehetne e kötetben közölt szerszámkataszter — kiindulópontul szolgálhatna egy-egy iparág történeti fejlődésének megírásához, illetve a hazai technikatörénet monografikus feldolgozásához. Az itt közölt szerszámkataszter a múzeumi adatlapok alapján választ ad arra, hogy a feldolgozott gyűjteményekben milyen mesterségnek van szerszámegyüttese, az ahonnan származik és mennyire tekinthető teljesnek. Az anyagot több szempontból rendszerezték: egyrészt őrzőhely alapján, másrészt pedig szakmák szerint, s egy további összeállítás a szakmai csoportosítás alapján készült. 131