Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Bogdán István: A levéltári adatszolgáltatás alapja: a tezaurus / 89–94. o.

következtében létesül. A kapcsolat bizonyos célbői (okből) keletkezik és rendszerint szervezeti formában él. A szervezet célja általában a társadalmi lét fenntartásához szükséges, meghatározott cselekvések elvégzése, feladatok végrehajtása, megoldása stb. Ez a szerv funkciója: a szerv- ki vált őok, s ebből következik az irat funkció, az irat-kiváltőok: amiért létesült. Ez a funkció adhatja meg a szempontot a vonatkozó tárgyhoz. Pl. a papírral (mint tárggyal) közigazgatási felhasználás szempontjából foglalkozik valamelyik tanács gazdasági hivatalának egy-több ügyirata. Röviden tehát: a szerv funkció dinamikus eleme: a feladatvégrehajtás mint irat funkció adja meg az irat lényegét, az osztályozási elemek belső jegyeinél a tartalom jellemzőjét: a tárgyat szempontjával együtt. Az előbbiekben vázolt alapelvek természetesen szorosan összefüggnek, rend­szert alkotnak. Az adatszolgáltatás tehát csak akkor lehet eredményes, ha mindegyik elvet kielégíti, de természetesen szükséges az is, hogy az adott terület egészén és minden munkafázisnál alkalmazzák őket. A dokumentációnak ugyanis több munkafázi­sa van. A főbbek: adatfeltárás, adatrögzítés, adatrendszerzés, adattárolás, s ez utób­bi dinamizálása esetében adatszolgáltatás is. E felsorolás egyúttal munkasorrend is, de a fázisok szorosan összefüggnek, hatnak egymásra. Csak azt az adatot és csak ugy lehet rögziteni, rendszerezni, tárolni, amit és ahogy feltártak, de viszont a rögzités, rendszerezés, tárolás megszabja, milyen adatokat s hogyan lehet feltárni, mint ahogy a rendszerezés meghatározza a rögzités módját stb. E munkafázisok konkrét megol­dását, kiviteli tervét tehát szinkronizáltan kell elkésziteni, méghozzá szilárd (az emiitett alapelveknek megfelelő) alapra. Ez az alap pedig, amelyik a levéltári adat­szolgáltatás egész épületét hordozni tudja, nem lehet más, mint egy tezaurusz. Az adatfeltáró munka megindulása előtt ezt kell elkésziteni. Mi a tezaurusz? A latinosított görög kincstár jelentésű szót választotta a robba­násszerűen fejlődő tudományos megismerés okozta információ-áradatban tájékozódni kivánő ember egyik alapeszköze nevének, a következő jelentéssel: "Deszkriptoros [tárgyszavas] osztályozási rendszerek alapját alkotó fogalomgyűjtemény, szógyűjte­mény. Tartalmazza az osztályozás céljára használható szavakat, a deszkriptorokat, valamint a tárgykörbe vágó, de osztályozásra nem használható kifejezéseket (aszkrip­torokat) [nem-tárgyszavakat]. Utal a hierarchikus fogalmi összefüggésekre, a szino­nimákra és a homonimakra. Általában tartalmazza a vonatkozó deszkriptoros osztá­lyozás fő szabályait is." (3) Vagy más meghatározással: "A tezaurusz mint az infor­mációrendszerek eszköze, az emberi ismeretek egy vagy több ágazata ellenőrzött fo­galmainak olyan rendezett, egyszer s mindenkorra nyilt gyűjteménye, amely a fogal­mak egymás közötti kapcsolatait is tükrözi." (4) — A levéltári adatszolgáltatás terü­letén szükséges szaktezauruszt én 20 évvel ezelőtt, nem lévén még ez a kifejezés, történeti szakrendszernek, a levéltári adattartomány szótárának neveztem, később, s ma is ezt tartom helyesnek: történeti fogalomtárnak. Mit tartalmaz ez a fogalomtár? Az iratokban adatként előfordulható fogalmakat. Es ez az, ami minden más szaktezaurusztői megkülönbözteti ezt a fogalomtárat. » Szinte az élet egész területére kiterjed, s ha a fejlődést is figyelembe vesszük — a tezaurusz fejleszthető kell legyen —, akkor azt mondhatjuk, komplex, alap-fogalom­tár ez. Világos, hogy alaposan szelektálni kell. Ez annyit jelent, meg kell határozni a fogalmak feladatát (funkcióját), szerkezetét és formáját. Funkció szerint a tezaurusz fogalmi eleme lehet tárgysző (deszkriptor) vagy nem-tárgyszó (aszkriptor). Tárgyszavak azok a fogalmak, amelyek fontosságuk (gya­koriságuk), jelentésük és formájuk alapján alkalmasak az irat tartalmának feltárásá­91

Next

/
Oldalképek
Tartalom