Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Kanyar József: A levéltárak és a történelemoktatás / 5–12. o.

így szolgáltak kettős célt e történeti olvasókönyvek. Egyfelől az országos jelentőségű történelmi események megyei vetületét és lecsapódását mutatták be olvasóiknak, másfelől pedig a megyei események országos hatásainak a bemutatásával, a helytörténet árnyaltabb színeivel, jellegzetes elemeivel és finomabb részleteivel járultak hozzá az országos történeti kép teljesebbé tételéhez. E sokszinti helytörténeti körkép, ha teljességre nem is törekedhetett, nemcsak a súlyosabb, s elmarasztalható negatív jelenségeket olvasztotta magába, hanem a legváltozatosabb történeti valóságról gyűjtötte össze szemelvényeit, különféle tudósításait, híreit arra törekedve, hogy az élet teljességét mutassa be. Az ilyen, valójában a hétköznapokat bemutató helytörténeti körkép sok-sok színnel gazdagíthatta a történelemtanárok előadói és nevelői fantáziáját és élvezetesebben, sokszínűbben közvetíthette a köztörténet országos eseményeit is a tanulóifjúság számára, s magának a könyvet pusztán időtöltésből és szórakozásból kézbe vevő olvasóközönségnek is hasznos művelődésére szolgálhatott. Ezek az olvasókönyvek — amolyan helytörténeti regesztagyüjtemények — nagy szolgálatot tehetnek az országos történetírásnak is. Hisz köztudott, hogy sok-sok regionális eseményről és a tájban dolgozó történelmi személyiségről csak sziikreszabott mondatokat, esetleg félmondatokat tud és ismételget az országos történetírás. Ilyen kevéssé ismert szövegrészek közlésével vált a helytörténészlevéltáros az országos köztörténet rekonstruálásának igen fontos munkásává, a helytörténetirás pedig a köztörténetirás egyik nélkülözhetetlen elemévé. Senki előtt nem lehet vitás, hogy a levéltárakból, a helytörténetirás fellegváraiból kikerülő ujabb és ujabb források közreadásával tüntethető csak el köztörténetirásunknak sok homályos foltja. így az ilyen szöveggyűjtemények a megyékről, a mi esetünkben a legnagyobbak egyikéről, számos nyitott kérdésre válaszolhatnak, hiányos és ferde képet korrigálhatnak, vitás problémákat tisztázhatnak, esetleg sok délibábos és romantikus képet is reálisabbá árnyalhatnak. De a kötetek a megyék történetének jelentős okmánytáraivá is váltak, hiszen az okiratok javarésze évtizedeken keresztül jogforrás volt a megyében, s mostani közlésükkel is szintúgy források a helytörténészek, a történelemtanárok és a diákok kezében, akik a dokumentumok megismerése után nyugodtan foghatnak hozzá a megye történetének tanításához, sőt egy-két részletének további kutatása után annak feldolgozásához, megírásához is. Vigyáznunk kell arra, hogy ezeket a forrásokat olvasókönyveinkben a teljes történeti folyamatba ágyazzuk be, hogy ezáltal elkerülhessük a kötetek töredezettségét, kaleidoszkóp-szerűségét. Mindenkor törekedvén arra, hogy a közölt dokumentumok időben ne essenek távol egymástól, hogy ezáltal egymásra következésük történeti logikája pontosan legyen érzékelhető. Az olvasókönyvek általában a megyék történelmi területét fogták keresztül. Miután a megyék középkori és hódoltságkori dokumentumai rendkívül hiányosak voltak, a kötet összeállítóinak vigyázni ok kellett arra, hogy e korszakok forrásanyagát megyén kivüli levéltárak fondjaiből egészítsék ki. E korszakok anyagát egyébként erősen megrostáltuk, hisz a szerkesztők mindenkor tudatában voltak annak, hogy a feudális-kori megyék hagyományai csak akkor válhatnak értékké, ha azok egyúttal nemzeti hagyományainknak is értéket jelentenek, s egyben a mai, az élő hazaszeretetet is táplálják. E körülmény másrészt azt is jelentette számunkra, hogy minél inkább közelítettünk napjainkhoz, annál több irat állt rendelkezésünkre. Minél inkább közeledtünk a legújabb kor felé, többszörös áttétellel növekedett az uj korszak dokumentumainak a 8