Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - KRÓNIKA - Farkas Gábor: Beszámoló a VII. Nemzetközi Kulturtörténeti Szimpozionról (Mogersdorf, 1977) / 653–657. o.

Farkas Gábor: BESZÁMOLÓ A VII. NEMZETKÖZI KULTÚRTÖRTÉNETI SZIMPOZIONRÓL (MOGERSDORF, 1977) A tanácskozást 1977. július 5-8 között Jugoszláviában, a szlovéniai Radenciben (Radin Hotel), magyar, osztrák, horvát és szlovén szakemberek részvételével tarttották. A szimpoziont évente más-más ország rendezi. Az idén a szervezők aktuális témát, a közlekedésügy fejlődésének vizsgálatát tűzték a konferencia napirendjére. A megnyitón Vladimír Bracsics, a maribori egyetem rektora, külön is hangsúlyozta a téma jelentőségét. Kiemelte, hogy őseink az egykori pannon térségben a szárazföldi, vízi majd vasutakon nemcsak anyagi javakat, hanem szellemi termékeket is szállítottak, melyek az itt élő soknyelvű népek körében a kultúrát, a barátságot és a megértést is szolgálták. Ennek a gondolatnak a jegyében szólaltak fel a rendező országok képviselői: igy Rudi Csacsínovics

, a szlovén kormány elnökhelyettese, Gerald Mader burgenlandi kulturtanácsos és Gonda György, Vas megye Tanácsának elnöke is. Még a megnyitó ülésen került sor Bratko Kreft professzornak az előadására, melyben a Mura és a Dráva közötti szlovén vidék kulturális hagyományait elemezte. Előadása első részében rövid áttekintést nyújtott a szlovén nép múltjáról. Többek között említette, hogy ez a vidék ezer esztendeje határterület, éppen ezért a népeknek osztozniuk kellett az itt lezajlott tragikus események következményeiben. E vidék különösen a keleti frank állam keretében (9. század) emelkedett jelentősen, amikor hercegségi terület lett. Ezután — a magyar honfoglalás következtében — e terület a magyar állam részévé vált, majd Magyarországgal együtt a Habsburg Monarchiához került. Az előadó szerint a Monarchiában a szlovén nép hátrányos helyzetben volt, melyet csak 1918 után, a függetlenség elnyerésével számolt fel. A szlovénok monarchiabeli helyzetéről szólva rávilágított még arra, hogy sok tudóst, azután kiváló katonákat adott e terület a Habsburgoknak. A tudósok közül Miklosicsról, a kiváló szláv filológusról szólt bővebben, majd megemlítette, hogy az osztrák egyetemeken sok szlovén származású professzor tanított. Július 6-án Jozse Sorn professzor "A közúti és a viziut hálózat korszerűsítése a mai szlovén szocialista köztársaság területén 1713-tól 1830-ig" cimü témájának ismertetésével kezdődött az érdemi munka. Az előadás a merkantil gazdaságpolitika térhódításával hozza kapcsolatba az úthálózat korszerűsítését, illetve az erre irányuló törekvéseket. Persze nagy szerepe volt ebben a 18. század elején a politikai élet konszolidálásának, aminek következtében szabaddá vált az adriai hajózás, és ahová most már akadálytalanul szállíthatták a magyarországi agrártermékeket is. Az utak korszerűsítése a 18. század első felében a helyi hatóságok feladata volt. Ezek a parasztok közmunkáját vették igénybe, és igyekeztek ezzel az utakat járhatóvá tenni. A primitív javítási módszerek azonban a megnövelt szállítási követelményeknek nem feleltek meg. Még mindig a természeti környezet és a táj adottsága határozta meg az utak állapotát. (Például, ahol kőfejtés volt a közelben, ott bőven alkalmazták a követ, de ezt messzebbre már nem szállították el. Az is megtörtént, hogy téglával rakták le az utat, mert a tájon csak agyag volt, melyből téglát állítottak 653