Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - KRÓNIKA - Dávid Lászlóné: Beszámoló a Helytartótanácsi térképek katalógusa II. című kiadvány vitaüléséről / 643–652. o.

Ezek az utóbbi megjegyzések talán sejtetik, hogy a térképek "megszólaltatása" csakis az egymásrautalt tudományok "komplex" alkalmazásával képzelhető el. Mi igyekszünk az Egyetemen ugy nevelni hallgatóinkat (kötelező tárgy a régészeten pl. a térképészet!), hogy éljenek is ezzel a nagy lehetőséggel. Külön kellene szólnom, dehát ez elsősorban a nyelvész kollégák dolga, a helynevek vallomásáról, amelyek nem egy esetben (pl. Tüzköves, Pogányvár stb. stb.) a régészeket is nyomra vezetik munkájukban. Ilyen s más gondolatok jegyében köszöntöm az Országos Levéltárnak és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetnek ezt a remek kiadványát." Plíhál Katalin (Országos Széchényi Könyvtár) volt a következő felszólaló. Elismeréssel szól erről az értékes kiadványról. Egy problémát óhajt kiemelni az 5. ponttal kapcsolatban. Nem mindig megfelelő a térkép tartalmi értékelése. Magyar mondatban előfordul latin rövidítés, ez konfúzióra ad okot. Szerinte kevesebb rövidítés kellene, s azok egy nyelven készüljenek. Sőt az 5. pontot tárgymutatóval helyettesíteni, kikerülendő a félreértéseket. Hrenkó Pál hozzászólásában elmondja, hogy mindeddig — részletes katalógus híján — sok térképet feleslegesen kellett kikérnie a kutatónak, amig sikerült megtalálni a keresettet. A hiábavaló munka a térképek épségét is veszélyeztette. Ehhez a helyzethez képest nagy előrelépés az uj jegyzék elkészítése. Helyes a térképek kiemelése és szakszerű tárolása. Kéri a következő kötetekben a hozzátartozó irat jelzetének feltüntetését a kutatómunka megkönnyítése céljából. Az előző tételekre való utalásnál a levéltári jelzet helyett inkább a sorszámot kellene megnevezni. A jelölések magyarázata hiányos: nem tudja mit jelent pl. a felkiáltójel. Javasolja, hogy a Földrajzinév-bizottság névírási szabályzatait tegyék kötelezővé a katalógusra vonatkozóan. Néhány példát emlit a Lipszky repertóriumhoz való igazodás nehézségére és az ebből adódó tévedésekre. A mutatókban következetes csoportosítás legyen, ne kelljen egyazon témát több helyről összeszedni. A megyék és országok jelölésének egységesítésére hívja fel a figyelmet, a szomszédos országok közigazgatási beosztásának megjelölését szükségesnek tartja. Hrenkó Pál felszólalása után Kállay István felolvassa az ülésen részt venni nem tudó Dávid Zoltán (Központi Statisztikai Hivatal Levéltára) levelét: "A helytartótanácsi térképek katalógusának megjelenése régvárt, fontos feladat elvégzésének első állomása. Sokat emlegettük a kéziratos térképek forrásértékét, nagy tudományos és gyakorlati szerepét, most végre nagyot léptünk anyagunk megismertetése terén. A két intézmény közreműködésével készült katalógusban rendkívül komoly munka van, ezt az tudja igazán értékelni, aki a kéziratos térképek feldolgozásában egyszer maga is részt vett. Az egyedi darabokat meghatározó bibliográfiai adatok közléséhez nagy pontosságú, a sajátosságaikat értékelő megjegyzések rövid összefoglalására, alapos figyelemre és mindkettőhöz sokoldalú szakértelemre volt szükség. Az adatok közlésében érvényesülő következetesség a munka elengedhetetlen alapja, amely 648