Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - IRODALOM - Leblancné Kelemen Mária: Budapesti Helytörténeti Konferencia 1971. Budapest, 1972. / 625–628. o.

Pest, Buda, Óbuda egyesítésének 100 éves évfordulója ne csak ünnepségsorozat legyen, hanem társadalmunk politikai és kulturális gyarapodását is eredményezze. A mozgalom figyelmét és erejét elsősorban a jelen tervszerű formálására, a jövő előkészítésére kell összpontosítani. Szükséges, hogy a várospolitikai tervek és elgondolások és a közvélemény kerüljön minél közelebb egymáshoz. A témakör utolsó pontja kiemelte, szükséges, hogy a főváros közvetlen vagy közvetett szellemi és anyagi támogatást nyújtson a mozgalomnak. Dr. Ságvári Ágnes főreferátumának cime: A fővárostörténeti kutatás eredményei és további feladatai. "Jelen referátum a fővárostörténeti tudományos kutatás eredményeit, feladatait és távlatait veszi számba, programot adva egyúttal az egyesítési évfordulóra kibontakozó tudományos feltáró és népművelő — ismeretterjesztő tevékenységnek." Szólt először a referátum: A budapesti várostörténetirásról. Megállapítása szerint a várostörténetirás a helytörténetirás legelhanyagoltabb területe. Okait boncolgatta az egyes történelmi korokban, majd kiemelte, hogy 1960-65 óta bizonyos fellendülés tapasztalható, de még ma sincs várostörténeti folyóirat, nincs várostörténeti bázisintézmény. Ezután felsorolja a referátum a Budapest múltjával, történetével foglalkozó eddig megjelent munkákat. "... a fővárostörténet Ugye... megköveteli a szakmai intézmények fokozott felelősségét, feltételezi és igényli a tanácsi vezetők messzemenő és egyértelmű segítségét." Ságvári Ágnes referátumának második nagy egységében áttekintette Budapest városfejlődésének rövid történetét. A visszatekintés az elmúlt száz évvel foglalkozott elsősorban, bővebben az utolsó ötvennel, de kitért röviden a 3 város XVII-XVIU. századi fejlődéséré is. Megállapította, hogy az ujabbkori várospolitikai törekvések középpontjában 1686-tól a városi jogok visszanyerése és kiszélesítése állt, később 1849-ben a kimondott és 1873-ban a megvalósított egyesítés. A gazdasági élet átalakulását mindig a társadalmi szerkezet változása követte. Buda és Pest nemcsak gazdasági, de kulturális és művészeti, valamint politikai téren is az ország középpontjává emelkedett. Budapest várossá fejlődésének áttekintése után felteszi a referátum a kérdést: Miképpen lehet eredményes a helytörténet művelése? S meg is adja a kutatási szempontokat, célkitűzéseket, miután szól az eddig megvalósított eredményekről. Kiemeli, hogy különösen fontos a főváros szocialista kori történetének feltárása, Javaslatot is ad a kutatható területekre. A referátum harmadik nagy egysége: "A közművelődési-tudományos intézetek tennivalói a fővárostörténetirás fellendítésére" - témakörrel foglalkozott. Hangsúlyozza a referátum a szaktörténészek és a fővárostörténetirás bázisául szolgáló tudományos intézetejc (Budapesti Történeti Múzeum, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Főváros Levéltára) felelősségét. Ez intézetek "fő feladata ... sajátosan szakjellegű munkájuk jó ellátása, illetve a munka eredményeinek nyilvánosságra hozása." Felsorolja a feladatokat, az intézményeknek a helytörténetet segítő tevékenységét, lehetőségeit. Szükséges ezen intézmények között a koordináció, az együttmunkálkodás az egyesítési év jő előkészítésében. Ismeretterjesztő, népművelő, oktatási intézményeinkre hárul a történeti tudatformálás nagy munkáj a. 627