Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - Schneider Miklós: Terv és megvalósulás: az előkészületben levő uj levéltári segédlet néhány kérdése a debreceni kiadvány tapasztalatai tükrében / 499–505. o.

tanulmányszámba menő bevezetői kitűnően segíthetik a helyi, sőt országos közigazgatás- illetve hivataltörténeti kutatást, de már a levéltári anyaghoz szükséges alapvető tájékoztatásnál sokkal többet nyújtanak, ezért az uj levéltári segédletnél azokat sokkal rövidebben, tömörebben kell majd elkészíteni. Ezt a körülményt egyébként a könynyebb használhatóság elve mellett a terjedelmi korlátok is megszabják: aligha engedheti meg egy megyei levéltár, hogy az anyagáról készitett segédlet (leltár, útmutató, vagy nevezzük bárminek) 1800-2000 oldalas könyvvé duzzadjon fel. A debreceni III. kötetnél már ebben a vonatkozásban sikerült a szerkesztőknek az ideális terjedelmet megközelíteni ők: ennek a résznek fondismertetői egzakt tömörségükkel minták lehetnek más levéltárak hasonló segédleteinek elkészítésénél. (Egy-két kisebb szószaporítás, mint pl. a városok nemzeti bizottságainak ismertetése, könnyen kiküszöbölhető.) Végül a kritikai észrevételek, illetve tanulságok sorában említést kell tennünk arról, hogy a debreceni kötetek egyes fogyatékosságai a segédlet felépítésére vonatkozó elképzeléseknek — esetenként — következetlen megvalósításából adódnak. A szerkesztői előszó is utal rá, az első két kötet recenzense is emliti, de az uj segédletet előkészitő bizottság véleménye és a szlovák példa is ezt javasolja, hogy az azonos típusú szervekhez közös bevezetőt kell készíteni, és ezt követi a típusba tartozó fondok iratanyagának a leírása. Ezt az elvet kitűnően alkalmazták a debreceni kiadvány szerkesztői pl. a hajduvárosok, a városok, a tanácsok fondjai esetében. Célszerű lett volna ilyen általános bevezetőt készíteni a XXI. fondcsoport fondjai elé is: ha már maradtak külön fondként, összefoglalóan érdemes lett volna utalni velük kapcsolatban arra, hogy fondképzőiknél a felszabadulás milyen változást hozott. Ekkor viszont már szükségtelen lett volna az egyes fondképzők 1945 előtti történetéről bármit is szólni, hiszen az a megfelelő kötetben úgyis megtalálható. Különösen feltűnő a tipusfondók közös bevezetőinek a hiánya a XXIV. fondcsoportnál, ahol pl. a belügyi szervekhez, vagy a begyűjtési hivatalokhoz van általános bevezető, de a pénzügyi, földművelésügyi iparügyi, művelődésügyi stb. szervekhez nincs. Külön szembeszökő itt, hogy a belügyi szervek felsorolása után minden átmenet nélkül következik a Berettyóújfalui járási egészségügyi központ fondja, majd utána közvetlenül a pénzügyi szakszerveké. (Itt is egyébként, de más fondcsoportokban sem lett volna már számottevő terjedelemnövelés, ha a szerkesztők alcímeket használtak volna az egyes csoportrészek elválasztására: legalább azokat a címeket, amelyek a tartalomjegyzékben is megtalálhatók). Megkérdőjelezhető még az is, hogy az egyes tipusfondok általános bevezetőjét a típusba tartozó első fondnál olvashatjuk: sokkal világosabb és áttekinthetőbb, ha ez az általános (illetve közös) bevezető valamennyi odatartozó fondot megelőzi. (így pl. a XVII. fondcsoportnál az igazoló bizottságokra vonatkozó általános tudnivalókat követné a Bihar megyei, a debreceni és a többi városi igazoló bizottsági fond leírása.) Azt a lehetőséget természetesen fenn kell tartani, hogy a közöstől eltérő egyedi vonásokat, vagy pl. a területi illetékességre vonatkozó megjegyzéseket az adott fondnál kell említeni. Mint ahogyan erre is van példa a debreceni kiadványban, pl. az V. fondcsoportba tartozó községeknél, vagy a III. kötetben a XXVI. fondcsoportba tartozó általános iskolák, illetve a XXDC.fondcsoportba tartozó földmüvesszövetkezetek és termelőszövetkezetek esetében. Az elmondottak során megkíséreltünk néhány gondolattal hozzájárulni tervezett uj segédletünk szerkesztési alapelveinek összeállításához. Bizonyára nem fogják rossz néven venni debreceni kollégáink, hogy az ő úttörő munkájukat használtuk fel bizonyos tanulságok levonására, hasznosítható tapasztalatok összegyűjtésére. A megtett észrevételekből végeredményben úgyis az a végkövetkeztetés olvasható ki, hogy a debreceni 504