Levéltári Szemle, 27. (1977)
Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - Kovács Béla: Feudáliskori összeírások segédlete fénylyukkártyán / 489–492. o.
Kováét Béla : FEUDÁLISKORI ÖSSZEÍRÁSOK SEGÉDLETE FÉNYLYUKKÁRTYÁN A korszerűbb adattárolás, nyilvántartás levéltári alkalmazására a Levéltári Szemle 1975. 1. számában a peremlyukkártya használatáról írtam. Most egy másfajta kártyarendszert kívánok bemutatni: ez a fény lyukkártya vagy más nevein vizuális , optikai , átnézeti kártya . A kártyarendszer könnyű előállításáról, jő adatfelvevő képességéről, egyszerű kezelhetőségéről, variábilis felhasználásáról egy konkrét segédlet elkészítésének leírásával szólok: a Heves megyei Levéltár feudáliskori összeírásainak segédletét ilyen kártyarendszeren állítottam össze. A fénylyukkártya olyan kartonlap, amelyen nyomtatott négyzetháló található. A hálózat kis négyzetei (2,7 x 2,7 mm) a kártya pozíciói (jelhelyei). A pozíciókat 00-tól 99-ig szám jelöli. 10x10 pozíciót vastagabb vonal keretez be négyzetes tömbbé. A tömbök közepén nagyobb, szines kétjegyű szám olvasható 00-tól 49-ig, 69-ig vagy 99-ig, a kártya méretétől függően. így egy kártyán 5 ezer, 7 ezer vagy 10 ezer pozíció található. Minden pozíció helyét egy négyjegyű szám határozza meg: az ezres és százas helyiértékü számokat a tömbök közepén olvasható nagyobb kétjegyű szám, a tizes és egyes heb/iértékü számjegyeket a pozíciókba nyomtatott szám. Pl. az 1102-es pozíciót a 11-es számú tömb 02-es kis négyzetében találjuk. A kártya felső szélén az ABC teljes betűsora és,a 0-33 közötti számsor található: e rész megfelelő kivágásával a kártyák könnyen tárolhatók abc vagy számsorrendben. A kártyák zöld, lila, piros és kék szegéllyel kaphatók: a szinek is különböző csoportosítást tesznek lehetővé. A kártya felső pereme alatt elegendő szabad felület van: ide írjuk azt a meghatározást, amelyet az illető kártya képvisel. A fény lyukkártyás adatrögzítés lényege az, hogy minden egyes nyilvántartási egység — esetünkben minden feudáliskori összeírás — 0-től növekvő fotyószámot kap. A nyilvántartandó anyag minden egyes ismérve (deszkriptor), jellemzője egy-egy kártyán kerül szöveges formában rögzítésre. A kártyán az adatbejelölés a nyilvántartandó irat számának a megfelelő pozícióba történő belyukasztásával történik. Ha a lyukasztott kártyákat fényforrás felé fordítjuk, vagy egyszerű átvilágító készülékre helyezzük, a kilyukasztott pozíciók áteresztik a fényt, s ezek a jelhelyek "világítani" fognak. Ha a lyukasztott kártyák közül a bennünket érdeklő egy ismérvet tartalmazó kártyát világítjuk át, akkor a nyilvántartott sokaságból csak az ezzel az egy ismérvvel rendelkező pozíciók világítanak, tehát gyors áttekintést tesznek lehetővé. Ha több, különböző ismérvet tartalmazó kártyát egymásra helyezve világítunk át, akkor azok a pozicióhelyek világítanak, amelyek minden olyan ismérvnek megfelelnek, amelyek az átvilágított kártyákon olvashatók. A leírás talán bonyolultabbnak tűnik, mint a tényleges valóság. Konkrét példán bemutatva azonban a kártya használatát, azonnal világosabbá válnak az elmondottak. XXX 489
