Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 2. szám - IRODALOM - Soós László: Jenei Károly: A Nitrokémia Ipartelepek története 1921–1948. 1976. / 378–379. o.

A II. világháború éveiben a vállalat üzleti tevékenysége erősen leszűkült és a nyersanyagok hiánya miatt termelése csökkent. A felszabadulás után a vállalat dolgozói a háború okozta károk helyreállításán fáradoztak. A gyár felszerelésének jelentős része megrongálódott ill. a német csapatok Ausztráliába szállították azokat. 1945. áprilisában a Király József vezetésével megalakult üzemi bizottság a Magyar Kommunista Párt gyártelepi szervezetével karöltve mindent megtett annak érdekében, hogy a termelés feltételeit biztosítsák és a munkafegyelmet megszilárdítsák. Tudták, hogy a megmaradt berendezésekkel különböző közszükségleti cikkeket lehet gyártani, amelyekkel a környék lakóinak ellátását megkönnyíthetik. Ezért még 1945 tavaszán hozzákezdtek rézgálic és gyufa előállításához. 1945. júliusában a fegyverszüneti szerződés értelmében az oldószeres és oldószer nélküli lőporüzemet leszerelték. A megmaradt berendezés főleg élelmiszeripari cikkek gyártását tette lehetővé. Ezért áttértek a gyümölcskonzervek készítésére, valamint szesz-, ecet-, keményítő- és olajgyártásra. A forint bevezetése után a vállalat pénzügyi helyzete is normalizálódott és lehetővé vált, hogy megkezdhessék mind több vegyipari cikk gyártását. Az 1948-ban végrehajtott átszervezésig a melléküzemek termelését fokozatosan megszüntették és kialakították a vállalat termelési profilját. A vállalat történetének ismertetése során a szerző nagy gondot fordít annak bemutatására, hogy a magyar banktőke milyen mértékben vett részt az állami beruházások finanszírozásában és mennyire segítette a magyar katonai köröket a háborúra történő felkészülés időszakában. A környező községek nem tudták a fűzfői gyár munkaerőszükségletét biztosítani. A munkások az ország különböző részeiből érkeztek. A könyvben található származási kimutatás a tágabb értelemben vett helytörténet számára is érdekes adatokkal szolgál. Hasonlóan tanulságos az a fejtegetés, amely a vállalat és a községek szoros kapcsolatát mutatja be. A munkások munkakörülményeinek sokoldalú bemutatása nagy segítséget nyújt a vállalat vezetőinek abban, hogy a munkahely haladó hagyományait a mai fiatalokkal megismertessék. A tanulmány után a szerző több, a vállalat életében nagyon jelentős dokumentumokat közöl. Elolvasás után mindenképpen az az érzésünk, hogy a forrásközlés szerencsésen egészíti ki a tanulmányt. Talán a szorosan vett feldolgozáshoz áll közelebb az a rész, amellyel a szerző lezárja munkáját: a Nitrokémiával érdekközösségi és érdekeltségi kapcsolatban állt vállalatok rövid történetének az ismertetése. Itt olvashatunk a Hazai Papírgyár Rt., a Szolnoki Papíripari Rt., a Magyar Olajmüvek Rt. és az Ipari Kutatók Szövetkezete történetéről. A nagyon igényes monográfia elolvasása után reméljük, hogy a fűzfői gyár 1948 utáni történetével is hamarosan megismerkedhetünk. Soős László 379