Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 2. szám - IRODALOM - Leblancné Kelemen Mária: Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez. A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadvána III. Kecskemét, 1976. / 373–376. o.

erősödéséről, a szociáldemokrata párt alakulásáról (néptanácsok tagjainak többsége szociáldemokrata, 125, 140, 157. dok.), a polgári demokratikus forradalom megvalósulásának különböző voltáról, legyen sző a Duna-Tisza köze egyetlen törvényhatósági jogú városáról (Kecskemét), a négy mezővárosról (Cegléd, Kiskunfélegyháza, Nagykőrös, Kiskunhalas), a falusias mezővárosokról, a falvakról, a tanyavilágról. Hasonlóan részletes, minden mozzanatra kiterjedő az a kép, amelyet a Tanácsköztársaságról nyújtanak a dokumentumok. Olvashatunk az agrárreform megvalósítására irányuló törekvésekről (95, 113, 145, 148, 155. dok.) arról, hogy ténylegesen váratlanul érte a Duna-Tisza közét a " Mindenkihez" cimü kiáltvány megjelenése; arról, hogy áprilisig elhúzódott a területen a Tanácsköztársaság helyi szerveinek megalakítása. A vörös őrség, a Vörös Hadsereg szervezésével is foglalkoznak a dokumentumok (203, 240, 166, 175. dok.), s az áprilisi tanácsválasztásokról, annak nehézségeiről is tájékoztatnak. "A választásokon való korlátozott részvételnek, valamint a falusi és részben falusias mezővárosi tanácsok nem megfelelő összetételének alapvető oka a Duna-Tisza közi falusi és falusias mezővárosi agrár- és ipari munkásság relatív politikai felkészültsége volt." A román támadás, a belső ellenforradalmi megmozdulások ellenére él, dolgozik a Tanácsköztársaság; épitő munkájával, a legfontosabb termelőeszközök társadalmi tulajdonbavételével, szociális, kulturális, egészségügyi intézkedéseivel igen sok dokumentum foglalkozik. (Pl. 191, 219, 232, 263, 266, 269, 271, 160, 171, 172, 181, 184, 186, 195, 204, 222, 269, 274, 277, 167, 215, 265, 293. dok.) Kevésbé részletesen, de a fontosabb mozzanatok felvillantásával szól a IV. fejezet az ellenforradalom hatalomra jutásának kérdéséről. Megtudjuk a dokumentumokból, kik alkották az ellenforradalom vezetőerejét, olvashatunk az ellenforradalmi megmozdulásokról, a rekvirálásokről, az élelmiszerrejtegetésekről, a sok helyen kibontakozó közömbösségről*, arról, hogy mindennek ellenére a proletárdiktatúra bukása nem következett volna be, ha nem bontakozik ki a külső fegyveres támadás. Olvashatunk a Tanácsköztársaság bukása utáni kezdeti időszakról (megszálló csapatok jelenléte, régi közigazgatási apparátus visszaállítása, kommunisták üldözése, a Nemzeti Hadsereg, a Héjjas-különitmény kegyetlenkedése (317, 319, 320, 322, 334, 337. dok.), a gazdag parasztság, a dzsentri előtérbe kerüléséről. "1920. január-február, Az 1920-as nemzetgyűlési választások Duna-Tisza közi eredményei"-t tartalmazza az utolsó, a 339. dokumentum. A már jelzett, az egyes dokumentumokhoz fűzött jegyzetek mellett gazdag irodalomjegyzék (köztörténet és helytörténet), a felhasznált levéltári anyag és sajtótermékek jegyzéke, idegen szavak magyarázata, rövidítések jegyzéke, név- és helynévmutató, 39 oldalon 69 fénykép, tartalomjegyzék egészíti ki a 339 dokumentumot, s könnyíti meg az olvasónak az ebben a hatalmas anyagban való tájékozódást. A fényképmelléklet a kor hangulatának megértését segíti elő. A kötet szerkesztője az "Elősző"-ban L. Nagy Zsuzsának Az 1918-19-es forradalmak és a helytörténeti kutatás néhány problémája (Levéltári Szemle 1969/1. sz. 253-266. p.) cimü tanulmányára hivatkozik, amely tanulmányban ismerteti a szerző azokat a problémákat, "amelyek még feltárásra, megírásra, pontosításra vagy finomításra várnak." Romsics Ignác és Szabó Csaba munkája jelentős adalék az 1918-19es forradalmak kutatásaihoz.