Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 2. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Borsa Iván: A technikai fejlesztés feladatai / 347–358. o.

gyományos levéltári anyaggal azonos szinten biztositják ezeknek az uj doku­mentumoknak a megőrzését és a kutatás számára történő hozzáférhetővé téte­lét. Az alábbiakban igen nagy vonalakban adunk áttekintést a fejlődésről, a je­len helyzetről és az előttünk álló legfontosabb feladatokról. 1.2.1 A mikrofilm Magyarországon a Magyar Országos Levéltár úttörő szerepet játszott a mik­rofilm alkalmazásában. 1935-ben megkezdte állományának kiegészítését kül­földön és vidéken végzett mikrofilmezésével, s ezzel európai viszonylatban is az élre került. Az 1959-1960-ban végrehajtott fejlesztéssel az Országos Levél­tár még tartotta helyét az európai élvonalban, de további technikai fejlesztés hiányában, a kapacitás visszafogásával európai helyünket már csak a "közép­mezőnyben" tudjuk tartani. Minthogy e téren vannak legnagyobb hagyományaink és legnagyobb tapasztalataink, szinte természetes, hogy ezen a téren látjuk a legtöbb tennivalót is. A mikrofilmezés terén azonban azért is több kérdés me­rül fel, mert a mikrofilm a hagyományos levéltári anyag megőrzése és kutat­hatósága terén egyaránt fontos, immár nélkülözhetetlen szerepet tölt be. 1.2.11 A mikrofilm jogi elismerése A mikrofilmezés terjedését az iratképző szerveknél ma Magyarországon jelen­tős mértékben akadályozza az a körülmény, hogy az eredeti dokumentumok mikrofilmezése esetén az eredeti továbbra sem semmisíthető meg előbb, mint az előirt megőrzési idő. A kérdés jogi szabályozása egyre sürgetőbbé válik. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság már készíttetett tanulmánytervet az ügy rendezésére, de uj jogszabály (jogszabályok) készítése még késik. Szó van arról, hogy az 1957. évi IV. törvényt az államigazgatásról módosítani fog­ják és ennek keretében államigazgatási területen kimondják a mikrofilmezett igazgatási iratok esetében, hogy a mikrofilm az eredetit pótolhatja. Ilyen vagy hasonló elvi deklarációk előbbre fogják vinni a mikrofilm jogi elismerésének kérdését, de teljes megoldást csak az fog jelenteni, ha az 1969. évi levéltári tvr. végrehajtása ügyében intézkedő minisztertanácsi rendelet és annak az irat­kezelés ügyében intézkedő mellékletét oly értelemben fogják módosítani, hogy bizonyos esetekben rövidebb lesz a megőrzési határidő, ha az iratanyag mikro­filmen van és olyan megkülönböztetés is születik majd, hogy egyes, eddig nem selejtezhető és levéltárba adandó iratkategóriák a jövőben mikrofilmen is levél­tárba adhatók lesznek. (Elképzelhető lesz olyan eset is, hogy eddig a levéltárak nagy terjedelmük miatt lemondtak egyes iratkategőriák megőrzéséről, de a jö­vőben ezeket mikrofilmen szívesen átvennék. Pl. népszámlálási összeiróivek.) Erre a módosításra a levéltári területnek fel kell készülnie, mert elvi állásfog­lalások megtörténte után a selejtezési utasítások ilyen irányú átdolgozását szá­mos államigazgatási szerv, vállalat stb. fogja szorgalmazni. 1.2.12 Uj mikroformák alkalmazása A levéltári szolgálatban legjobban bevált mikroforma a 35 mm-es tekercsfilm. Ennek perforálatlan és egyre csökkenőbb arányban perforált változatát minden mikrofilmező berendezéssel rendelkező levéltárban megtaláljuk az egész vilá­gon. Az elmúlt 5-10 évben egyre több, elsősorban technikailag fejlett vagy gyor­san fejlődő ország levéltáraiban megjelent a 16 mm-es tekercsfilm és a mikro­filmlap (microfiche), éspedig a 35 mm-es tekercsfilm mellett. Egyre több fel­351

Next

/
Oldalképek
Tartalom