Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 2. szám - Koroknai Ákos: Az Osztrák–Magyar Bank és a Magyar Nemzeti Bank hitelformációs tevékenysége, 1878–1948 / 289–299. o.

ködéséről az 1944 júniusában adott hitelinformáció, bár nem sorolt fel kedvezőtlen jelenséget, mégis sajnálattal állapitotta meg, hogy az "ügyvezetőigazgatő, a főkönyvelő és az intézet ügyésze hosszabb idő óta katonai szolgálatot teljesitenek, ami az intézet ügyvitelét hátrányosan befolyásolja." Az intézet jogelőde 1904-ben alakult meg Zirci Járási Hitelszövetkezetként, majd részvénytársasággá 1912-ben alakult át. Üzletfeleinek körét elsősorban a zirckörnyéki kisemberek alkották. Az információs jelentés kitér arra is, hogy az intézet 1944-ben végrehajtott 30 ezer pengős alaptőkeemeléséből leginkább az intézet ügyvezető igazgatója, becskeházi Becske Zoltán vette ki részét, aki a kibocsátott uj részvényeknek mintegy 96%-át jegyezte. (18) Tekintettel arra, hogy a hitelinformációs kartonok helységenkénti csoportosításban állnak a kutatás rendelkezésére, igen alapos összevetésekre nyilik alkalom. A békéscsabai bankintézet információi alapján pl. megállapitható, hogy a városban 5 nagyobb pénzintézet tevékenykedett, de mindegyikük más fővárosi pénzintézet érdekkörébe tartozott, és függőségi viszonyaik is eltérőek voltak. A Békéscsabai Leszámítoló és Pénzváltóbank Rt. (1923) a Magyar Leszámítoló és Pénzváltőbank érdekkörébe, — a Békéscsabai Magyar Bank Rt. az Angol-Magyar Bankéba tartozott. A Békés-Csabai Takarékpénztár Egyesület a Magyar Altalános Hitelbank Rt. leányintézete volt, — A Békésmegyei Kereskedelmi Bank Rt. a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt, affiliáciőjaként működött, míg a Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesülettel tartott fenn szorosabb érdekközösséget. A békéscsabai jegy bankintézet ugyanakkor azt is megállapította, hogy az Angol-Magyar Bank Rt. a Békéscsabai Magyar Bankot — annak ellenére, hogy alapítása volt —, anyagilag nem támogatta eléggé, mely intézet a kis tőkeerő miatt nem lehetett számottevő tényező a helyi piacon. Ezzel szemben pl. a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. érdekeltségébe tartozó Békésmegyei Kereskedelmi Bank bőséges, valóságos és titkos tartalékokkal rendelkezett az 1940-es években. Igen jellemzőnek tekinthető az az információ, amely a pénzintézetek váltótárcaállományára vonatkozott. A Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület, mely a megye első és legrégibb pénzintézete volt, váltótárcaállományának alig 14%-át adta tovább hitelszervezés végett. Ezzel szemben a Békésmegyei Keredkedelmi Bank 49%-át, a Békés-Csabai Takarékpénztár Egyesület pedig 60%-át. A számok az egyes pénzintézetek által elfogadott és leszámítolt váltók, illetve az intézetek által viszontleszámitásra tovább adott váltók egymáshoz való arányát fejezték ki, és végső soron a pénzintézetek hitelezési pozícióira vetettek fényt. (19) A felhozott példák mellett még számtalan jellemző hitel jelentést sorolhatnánk fel, de a fentiek is elégségesek annak bizonyítására, hogy a hely-, birtok- és üzemtörténészek számára uj, eddig még kiaknázatlan forrástipus feldolgozási lehetőségei nyílhatnak meg. Ezek a hitelnyújtással kapcsolatos vagy azt megelőzően felvett információk statisztikai szempontból szintén tág teret nyújtanak a későbbi feldolgozások számára. A hitelinformációs kartonok adatainak összevetése vállalati vonatkozásokban a kiadott kompaszokkal és a levéltárakban található vállalati iratanyagokkal — ugy véljük — az eredményesebb kutatásokat segítheti elő. Nem közömbös ennél a forrásanyagnál az sem, hogy a vállalatoknak és a természetes gazdálkodó személyeknek olyan körét öleli fel, melynek jelentős része egyetlen kompaszban sem található meg. így viszont kép alkotható azoknak a gazdasági egységeknek tevékenységéről, amelyek az egyes vidékek, tájegységek gazdaságtörténeti hátterének megrajzolásánál egyáltalán nem lebecsülendő, és a már eddig ismert főbb fejlődési tendenciák árnyaltabb, mélyrehatóbb elemzését teszik lehetővé. 298