Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - IRODALOM - Pecze Ferenc: A Levéltári Közlemények jubiláló kettős kötete / 221–227. o.

A LEVÉLTÁRI KÖZLEMÉNYEK JUBILÁLÓ KETTŐS KÖTETE | A hazai levéltárügy az utóbbi években jelentős haladást ért el. Ezt az országos javakat védelmező és megsokszorozó folyamatot kormányzati-művelődéspolitikai in­tézkedések támasztották alá. A rendeltetésszerű szervezet és a rendszeres teendők koncepciója magas szintű jogszabályokban is testet öltött. A levéltári hatályos jog négy lépcsőfokának (tvr., kormányrendelet, MM rend., LÜSZ) kiépítésében több ro­kontudomány művelői is lényeges szerepet játszottak. Különösen a tudományos szo­cializmus tanain nyugvó levéltártudományi és eredeti forrásokat feltáró munkásságuk előnyös következményeit kell kiemelni. Erőfeszítéseik sikerét a külföldi szakirodalom eredményeinek és a korszerű módszerek nemzetközi tapasztalatainak hasznosítása számottevően növelte. Fontos volt a kutatók gyakorlati közreműködése az Uj Magyar Központi Levéltár, illetőleg jogi személyek gazdálkodási, igazgatási, egyetemtörté­neti és egyéb anyagait őrző szaklevéltárainak megalapozásában is. A levéltárügy gondozásában résztvevő tudósok szakavatott irányító-, kutató- és publikációs tevé­kenysége nélkül bármilyen üdvös fejlesztési szándék légüres térben mozgott volna. E tárgyban egyre gyarapodó, bár a dolog természete szerint kevéssé látványos értékek minőségét és volumenét a Levéltári Közlemények hatalmas kötetben össze­vont XLIV. és XLV. évfolyamai kivételes módon fémjelzik. A kiadványt a szerző­munkatársak Ember Győző akadémikus, az Országos Levéltár igazgatójának hármas jubileumára ajánlották. A mintegy 650 oldalnyi harmincnégy tanulmányról egyetlen recenzió aprólékosan külön-külön érthetően nem számolhat be. A jubiláns alkotómun­kájának nagy tudományos súlya és a keresetlen megemlékezés elismerést kiváltó becsértéke illően harmonizálnak. Ez a kölcsönösség abban is kifejezésre jut, hogy Ember Győző műveiből, a maguk viszonylataiban érdemleges dolgozatok számos al­kalommal indultak ki vagy azokra támaszkodtak. Kiemelkedő tudós ily nagyarányú orientáló-termékenyítő vonzereje, amelyet teljesítményeikben beért munkatársakra és ígéretes követőkre gyakorolt, a tudományos iskolák egyik hagyományos alapis­mérvével is felér. Az egészében maradandó tartópillérekre emelt életmű tiszteletadó méltatásához csatlakozva, alkotóját ezúton is nagyrabecsüléssel köszöntjük. A folyóirat tanulmányai a szerzők névsorrendjében követik egymást. Helyeslést érdemel, hogy a kormányhatározattal előirányzott "közigazgatás fejlesztésének komplex tudományos megalapozása" terv időszakában túlnyomólag e témakörhöz kap­csolódó kérdéseket vizsgálnak. (Az emiitett akadémiai távlati kutatási főirány köz­igazgatástörténeti összetevőjéről korábban irt beszámolómat ld.: Levéltári Közlemé­nyek 1975. XLVI. évf.). Másik számosabb csoporthoz: a levéltártudományi ágazatba tartozó elaborátumok a közigazgatástörténetet szükségképpen többnyire szintén érin­tik. Napjaink időszerű vitás elméleti problémáinak megoldásán fáradozó, nemkülön­ben a levéltárügy legjobb szervezeti-technikai eszközeit előretekintőén kereső tanul­mányok sem hiányoznak. Ezeken kivül a kötet még jónéhány egyéb témacsoportra tagolható dolgozatokkal remekel. Köztük a felsőoktatás-, a jogszolgáltatás- és a tu­dománytörténeti, továbbá múltbeli közhivatalnoki mentalitásvonásokat tisztázó stb. munkák is fokozott érdeklődést keltenek. Az egyik tematikai szálon ölelkező, a má­sikon pedig szétágazó tanulmányok a korszakhatárok (társadalmi fejlettség szintje, állam tipus), 111. a kutatási-feldolgozási módszerek közös vagy eltérő sajátosságai szerint ugyancsak csoportosíthatók. Ez a pompázó választékosság a kiadvány bemu­tatásához szabadabb mozgásteret hagyott, ahol a gyakori egyetértések és a felvillanó ellenvetések is a részelemekből összegeződő tartalmas mondanivalót kívánják nyoma­tékosítani. 221

Next

/
Oldalképek
Tartalom