Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - IRODALOM - Leblancné Kelemen Mária: Bács-Kiskun megye múltjából I. A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai II. Kecskemét, 1975. / 213–217. o.

Térképek, áttekinthető táblázatok segítik a téma megértését; meett'dfuk, hogyan alakult településenként a választók szám ínak aránya az össznép^sFéghez. (A megye 40 településének adatai találhatók a Párttörténeti Intézetben levő, a megyéből a Belügyi Népbiztosságnak küldött jelentésekben.) " mig a megye északi részein a választők száma megközelitette a választójoggal rendelkezők felét, ... addig a Duna-Tisza közi arány az 1/3-on is alul maradt, jelentősebb különbségek nélkül városban és falun." A tanácsok összetétele településtípusonként és tájegységenként változott. Öszszesirve "a tanácstagok több mint 2/3-a, majdnem 3/4-e kizárólag saját munkájukból élő ipari és agrár dolgozókból tevődött össze". Az értelmiség zöme "az ipari és agrármunkások felfogásával rokon nézeteket vallott." Az olajos növénykultúra kialakulása az Alföldön cimü tanulmány szerzője Selmeczi-Kovács Attila. A hagyományos gabonatermesztés mellett az " olajosnövénykultúra" elterjedésének folyamatát ismerhetjük meg a tanulmányból, mely összefüggött a magyarországi kapitalizálódás folyamatával. A XIX. század közepén a repce, a század végefelé a napraforgó termelése kerül előtérbe. Kisebb mértékben terjedt el az olajlen, a ricinus és a földimogyoró termesztése. Fő területük az Alföld, különösen annak déli része. A XIX. század végén csökken a repce termelése, helyette a napraforgó termelés hódit teret. Szakterületének alapos ismerője Selmeczi-Kovács Attila. Az egyes olajos növények termesztésével kapcsolatos természetföldrajzi, gazdasági tényezők bemutatása, összefüggések boncolgatása az e területen nem szakember számára is közérthetővé teszi a leirtakat. Boncolgatja, miért érdemes termelni az olajosnövényeket, mi könnyiti, mi neheziti meg termesztésüket, mi a népgazdaságnak, a kisparaszti gazdaságnak a haszna az olajosnövények termelése kapcsán. Megtudjuk, hogyan függ össze az ország gazdasági helyzetének alakulása az egyes növényi-kultúrák elterjedésével. A repce, a napraforgó termelése mellett "az olajlen, ricinus, földimogyoró kisebb mértékű és időszakos termesztése" volt még jellemző. A "Melléklet"-ben közölt adatok (repce, napraforgó, len termelése 1864-ben és 1894/95-ben megyék szerint) jól egészitik ki az előzőleg elmondottakat. Összességében: a közölt tanulmány bőviti gazdaságtörténeti, gazdaságföldrajzi ismereteinket. Hasznos, jő kezdeményezés a Bács-Kiskun megyére vonatkozó tanulmányok közzététele, hiszen nemcsak a szűkebben vett haza, hanem a szélesebb olvasóközönség számára is sok hasznos ismeretet nyújt, amellett, hogy elsődlegesen mégis az adja meg a kötet értékét, hogy a megye lakosaival ismerteti meg lakóhelyüket. Mivel a kötet a Bács-Kiskun megyei Levéltár kiadványsorozatának egy darabja, feltételezhető a folytatás is. De ehhez legyen szabad javasolni: a kötetek tematikus összeállitása még szerencsésebb forma volna! Bizonyos, hogy a helytörténet iránt érdeklődők (amatőrök és szakemberek) még több haszonnal forgathatnák, A kötet végén tartalomjegyzék, az egyes tanulmányok után irodalomjegyzék, táblázatok, térképek segitik kötetbeni tájékozódásunkat, az egyes témák alaposabb megismerését. 216