Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - IRODALOM - Leblancné Kelemen Mária: Bács-Kiskun megye múltjából I. A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai II. Kecskemét, 1975. / 213–217. o.

Az igen gazdag felhasznált irodalom, az összeírás adatainak több szempont szerinti elemzése, értékelése a téma pontos, alapos feldolgozását eredményezi. A tanulmány nemcsak tartalmi, hanem módszertani szempontból is haszonnal forgatható. Ismét más területre kalauzol bennünket Loránd Nándor: Adatok a kecskeméti 12/11 számú, volt "Szentlélek" gyógyszertár történetéhez cimü tanulmánya. Megtudjuk a XVHI-XIX. század általános közegészségügyi viszonyairól kapott izelitő után, hogy Kecskeméten az első gyógyszertár 1746-ban, a második 1821-ben, a harmadik, a cimben jelzett 1847-ben nyilt meg. Utóbbi Batlay János, Handtel Károly, Katona Zsigmond és leszármazottjainak tulajdona volt egészen 1950-ig, a gyógyszertárak államosításáig. Ismerteti a szerző a gyógyszertár létrehozásával, fenntartásával, átruházásával kapcsolatos nehézségeket. Megtudjuk, hogy 1895. augusztus 1-vel Katona Zsigmondnak uj helyre kellett a gyógyszertárat költöztetnie. 1915-ben és 1928-ban ismét uj helyre költözött a gyógyszertár. A n. világháború után a gyógyszertár helyreállítása, fenntartása — hasonlóképpen az országos helyzethez — önerőből nem volt lehetséges. "A fordulópont a gyógyszertárak történetében az 1950. július 28-án megjelent "A közforgalmú gyógyszertárak állami tulajdonba vételéről" szóló 25. sz. törvényerejű rendelet és annak egyidejű végrehajtása volt." A történeti Dél-Pest megye XX. század eleji foglalkozás szerkezeti viszonyaival ismerteti meg az olvasót Romsics Ignác értékes, sok, a megértést könnyítő, áttekinthető táblázattal tarkított tanulmánya. Megtudjuk, hogy 1910-től Pest megye területén megkülönböztethetjük az agrár jellegű déli és az iparosodó északi területet. Megismerjük a tanulmányból, mely járások, mezővárosok tartoznak az egyik, illetve a másik területhez, hogyan oszlott meg a területeken a lakosság településszerkezet szerint. Az iparosodás — polgárosodás Dél-Pest megyében lényegesen kisebb az országos átlagnál, viszonylag nagy az önálló kisiparosok száma, s szinte teljesen hiányzik a nagyipari munkásság. Népességének döntő többsége (közel 75%-a) a mezőgazdaságból élt. Ezen belül is viszonylag erős a közép- és gazdagparasztság, mintegy az összlakosság 43%-a. Az 1913-as helységnévtár adatai alapján számította ki a szerző, hogy a "Dél-Pest megyei népességének 1910-ben 57,33%-a ... tanyán, pusztán és falun, 17,47%-a ... "falusias mezőváros" belterületén, 23,23%-a ... mezőváros belterületén, 1,95%-a ... Kalocsán (stagnáló város) élt." Kalocsa volt az egyetlen város, ahol az ipar-forgalmi népesség száma és aránya felülmúlta az őstermelőkét, ahol az értelmiség száma nagyon magas volt (iskolaváros) "Dinamikusan fejlődő városai nem voltak." Romsics Ignác másik tanulmánya: Az áprilisi tanacsválasztások Pest-Pilis-Solt vármegyében — az egzakt források tükrében. Megtudjuk, hogy "a választások időpontját, mechanizmusát és a választójogot a Kormányzótanács április 3-án közzétett XXVI. számú rendelete szabályozta", amelyet a Tanácsköztársaság ideiglenes alkotmányának is neveztek. Megállapítja a szerző, hogy "a választók számából, körülbelüli összetételükből az ország egyes társadalmi rétegeinek a proletárdiktatúrához való viszonyára lehet következtetni." Az alapos, részletes, elemző tanulmány két nagy egységre bomlik: I. Választők száma, összetétele, II. Tanácsok összetétele. 215