Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - IRODALOM - Kállay István: Mezőkövesd város monográfiája. Szerkesztette: Sárközi Zoltán és Sándor István. 1975. / 210–211. o.

MEZŐKÖVESD VÁROS MONOGRÁFIÁJA Szerkesztette: Sárközi Zoltán és Sándor István. 1975. 796 lap Matyóföld fővárosa Mezőkövesd, már eddig is felhivta magára a közvélemény • figyelmét népe szorgalmas munkájával, szép népviseletével, népművészetével. Ezt a jó hirt öregbiti most a Városi Tanács dicséretes támogatásával megjelent monográfia, melynek szerzői — Pataki István városi tanácselnök szavaival — "nemes vetőmagot ültettek: a szülőföld szeretetét, az alkotómunka örömét és dicséretét, a megmaradásért folytatott küzdelemben való helytállást, a közösség erejét, a szép iránti fogékonyságát, a cselekvőkészséget" (793 1.). A kötet - a geológiai, földrajzi éa antropológiai fejezeteken kivüi — két nagy — történelmi és néprajzi — részre osztható. A nagy számú szerzőgárdát egy ismertetés keretében sajnos még csak felsorolni is lehetetlen, ezért néhány tanulmányt kiemelve kiséreljük meg a munka bemutatását. A történelmi rész legátfogóbb tanulmányát e rész szerkesztője, Sárközi Zoltán irta, aki magát "egy kicsit matyónak vallja" (5. 1.). Nem kis feladat állt előtte, hiszen a történetirői szakmában nagyon kevesen vállalkoznak a középkort és újkort egyaránt átfogó müvek Írására. Sárközi a történelmi részt 1275-el indítja, amikor az akkor lakatlan helység neve első alkalommal fordul elő. Szükségesnek lát némi viszszatekintést is, elsősorban a tatárjárás eseményeire, melyek Mezőkövesdet és környékét kétségkívül érinthették. A legjelentősebb változást Zsigmond kora hozta, amikor Mezőkövesd vásártartö helységgé lett (43. 1.). Mezővárosi privilégiumot 1464-ben Mátyás adományozott. Az uralkodói indoklás szerint: "Azt akarván, hogy a mi Borsod megyében levő Mezőkövesd mezővárosunkat kiemeljük abból a romlásból, amelybe az elmúlt háborús időkben jutott, és azt is akarván, hogy polgárai és népe éppen ugy, mint ahogyan hűségükben, számukban is gyarapodjanak; nemkülönben királyi hatalmunk teljességéből és különleges kegyünkből indíttatva szabad várossá emeljük, ugy akarván és el is határozván azt, hogy mostantól fogva az elkövetkező időkben ugyanezen város és következésképpen polgárai, vendégjogu lakosai — azaz mindenkori közössége — élhessenek mindazokkal a szabadságjogokkal, kegyeinkkel és kiváltságainkkal, ... melyekkel országunkbéli többi szabad városunk élt". A király mentességet adott minden adóbeli szolgáltatás alól, beleértve a kilencedet is. A pünkösd ünnepe táján a diósgyőri várnagynak fizetendő kettőszáz aranyforinton kivül a város semmiféle más taksával nem-tartozott. Ugyanebben az évben (1464) kapott a város címert is, melynek képét a kötet 49. lapján örömmel szemléljük. Ha azonban az ősi cimert összehasonlítjuk a címlapon is látható uj címerrel, értetlenül állunk szemben azzal, hogyan került a fogaskerék a város modern címerébe? Igen fontos része a monográfiának a matyóság történeti kialakulásának ismertetése (97-103. 1.), mely "tisztázza a matyó nép eredetének, származásának alapvető problémáit, amelyeket hiteles és elfogadható bizonyítékokkal támaszt alá, megcáfolva az ezekről korábban elterjedt tudománytalan nézeteket, hiedelmeket" — írja Kispál Pál városi tanácselnökhelyettes (5. L). Maga a matyó elnevezés a XVIII, század * közepén tűnt fel, ekkor állapodott meg véglegesen a lakosság, formálódtak ki azok az etnikai — néprajzi tényezők, melyek a matyőság sajátosságait megmagyarázzák. Sárközi három ilyen tényezőt említ és vizsgál meg közelebbről: 1. a katolikus vallás, 2. a palőcsághoz való tartozás, 3. történetileg alakuló társadalmi képződmény »(98. 1.). A fennmaradt levéltári adatokra hivatkozva megállapítja, hogy a matyó név 210