Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - IRODALOM - Farkas Gábor: Németh Gyula: Iszkaszentgyörgy története. 1976. / 204–205. o.

Németh Gyula: ISZKASZENTGYÖRGY TÖRTÉNETE Kiadta: Iszkaszentgyörgy község Tanácsa 1976. 123 1. Eseményekben gazdag település múltja tárul az olvasó alé, ha a Németh Gyula által irt könyvet veszi kezébe. Az elmúlt évezred minden olyan eseménye, amely Kelet-Dunántúlnak e táját érintette, összefüggésben állott Iszkaszentgyörggyel, illetve azokkal a településekkel, melyek a mai község létrejötte előtt ezen a vidéken léteztek. Szoros a kapcsolata e tájnak a középkori Székesfehérvárral is. Sorsa egybeforrt a királyt koronázó székhellyel, s osztozott nemegyszer annak pusztulásában is. Székesfehérvárhoz viszonylag ez a település esett legközelebb, amelynek határában bőven volt erdő, jó és elegendő bor termett, de gyümölcsből és gabonafélékből is akadt itt felesleg. így a városi lakosság ellátásához, sőt a védelemhez is hozzájárultak az i s zkas zentgy örgyiek. A könyv három fejezetre oszlik: az elsőben a település természeti viszonyait ábrázolja a szerző. A második fejezet a mai község területén levő középkori települések első okleveles előfordulásaitól 1848-ig tárgyalja az eseményeket, mig a harmadik, a tőkés viszonyok fejlődésének rajzát adja az 1848. évi forradalomtól az 1945. évi felszabadulásig. A könyv — a köztörténet ismert korszakaihoz igazodva — tárgyalja az eseményeket. Az Iszkaszentgyörgy és környéke természeti viszonyai cimü részben a szerző a mai községet és annak határát mutatja be. Megtudjuk, hogy a települést a Bakony egyik keleti nyúlványa, az iszkai hegy, a Sárrét és a Móri árok veszi körül, amely vízfolyásokban szegény, de forrás annál több található benne. Az ember települési szempontból már az őskorban felfedezte e tájat. A szerző csak néhány adatot sorolt fel a régészeti előfordulásokból, de ezek is szemléletesen jelzik, hogy a vidék soha nem volt emberi telepek nélkül. A történeti kor egyik korai emlékeként tartják számon azt a római uralom idején épitett utat, amely (Marosi Arnold szerint) a mai Várpalota, Csőr irányából vezetett volna ugyancsak a mai Csákvár irányában. A település helyén és annak határában a magyar államalapítástól a 17. század végéig három falu élte a maga izolált világát. Az egyik ilyen település Iszka volt. Ez azonban nem azonosítható azzal a 19. század egészében virágzó és szőrt településsel, amely az egész iszkai hegyet "belepte". A szerző helyi ismeretei alapján az Iszka-alji és Bakbüzi részekre helyezi ennek a falunak a központját. A fehérvári keresztesek birtokolják az egész iszaki határt. A keresztesek birtoklását azonban a szomszédos Szentgyörgyi család a 14. század közepe óta állandóan zavarta, miközben emberei a vetéseket, az erdőt, a falut tudatosan is pusztították. A Szentgyörgyiek a vidék rémei voltak, a feudális anarchia tipikus képviselői. A vármegye ezt a családot megrendszabályozni nem is tudta. A Szentgyörgyi család a szomszédos Szent Györgyön élt, amely 1489-ben került át Fajszi Ányos János kezébe. Birtokostársak még a Sárközeik, Marcaltőiek, majd az Amadék is. A harmadik falu e tájon Atya volt, amely a 12. század végén tűnik fel az okleveles forrásokban. Ma már helyét is neház meghatározni, és egyáltalán nem a későbbi atyai major helyén állott. Sokkal inkább bizonyos, hogy a Rőkalik dűlőben volt ez a 204