Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - ADATTÁR - Révész Tamás Mihály: Adalékok a gyülekezési jog magyarországi fejlődéséhez / 185–193. o.

Révész T.Mihály: ADALÉKOK A GYÜLEKEZÉSI JOG MAGYARORSZÁGI FEJLŐDÉSÉHEZ i. Aligha állithatnők, hogy az emberi és politikai jogok hazai fejlődéstörténetével ez ideig csupán elvétve találkozhattunk jogirodalmunkban, hiszen számos cikk és jónéhány monográfia elemezte e jogok egyikének-másikának alakulását a feudális és a burzsoá magyar állam- és jogfejlődés keretein belül. (1) E munkák közül jelentőségük és tartalmi gazdaságuk miatt különösen két müvet helyénvaló felemliteni, amelyek a kutató számára elvi vezérfonalul szolgálhatnak, a Halász József, Kovács Istvár és Szabó Imre szerkesztette "Az állampolgárok alapjogai és kötelességei" cimmel megjelent nagy, összefoglaló monográfiát, valamint a Szabó Imre tollából származó "Az emberi jogok" cimü kötetet. E müvek lényegében összefoglalják az emberi és politikai jogok szférájában a marxista jogtudomány elméleti és történeti ismereteit, eredményeit. Am megállapításaik és következtetéseik birtokában sem mondhatjuk, hogy az emberi és politikai jogok hazai históriája nem igényelheti a további elmélyült kutatómunkát. Bizonyos, hogy a levéltári anyag idevonatkozó fondjainak feltárása számos kérdésben finomithatja, vagy uj megvilágításba helyezheti a már birtokunkban levő tudományos eredni ényeket. Rövid, adalékszerü tanulmányunkban természetesen nem vállalkozhatunk arra, hogy a kiegyezés utáni Magyarország polgári szabadságjogainak hiánytalan katalógusát, s e katalógus összetevőit a maguk teljességében bemutassuk. így ehelyütt csupán a jogok egyik legfontosabbikának, a gyülekezési jog 1867 utáni fejlődésének szenteljük figyelmünket. A burzsoá állam és jog magyarországi fejlődésének egyik figyelemre méltó sajátossága az, hogy a 48-as sajtó-, vallás- és tanszabadságot rendező törvényeken kivül (2) nem született összefoglaló törvény az emberi és politikai jogokról. Világos, egyértelmű szabályozás nélkül maradt a törvény előtti egyenlőség kérdése, az állampolgárok egyesülési és gyülekezési joga is. Ez a lényegében elmarasztaló megállapítás azonban mégsem jelenti azt, hogy e jogok gyakorlása teljességgel korlátozott lett volna, azt pedig különösen nem jelentette, hogy elsősorban a kiegyezés után nem vetődött volna fel — akár a legmagasabb fórumon is — e jogok törvényi szintű és igényű szabályozásának szükségessége. A sajtótörvény módosítása és kibővítésére irányuló kodifikációs tevékenység mellett (3) éppen az egyesülési és gyülekezési jogot szabályozó törvényjavaslat megfogalmazása és minisztertanácsi tárgyalása igazolja fenti megállapításunkat. 185