Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - ADATTÁR - Pecze Ferenc: A hazai agrárfelsőoktatás hálózatának kialakulása / 149–175. o.

te be. Az igazgató-professzoron kivlll oktatói: orvostudor, sebészmester (mindkettő egyúttal képesitett állatorvos) és oktatókovács (patkoló) voltak, A magyar minisztérium 1848-ban még egy tanárt nevezett ki. Szabályos tanév 1848-49-re már nem nyilhatott meg, de 1849-ben részint a honvédség szükségleteire tanfolyamot indítottak. Az önkényuralom idején az oktató tevékenység ujabb tanév tartamára megszakadt. A kolozsvári liceumban az 1840-es években állatorvostannak külön tanára volt. (32) Végezetül még a legkorábban (1777) létesített, ám agrártanszéki szinten maradt és hét évtized multán elsorvadt szervezettel kell röviden foglalkozni. Korszakunk végéhez haladva a "mezeigazdaságtan" tárgyat az egyetemi bölcsészkari kétéves "gyakorlati mértan intézet" keretében oktatták. Az első évfolyam mindkét szemeszterére 1847-ben heti öt órában hirdették meg. Ugyanakkor a "mezei gazdálkodási" tanszéket a megüresedettek között regisztrálták. Már a korábbi években a pesti és a bécsi bizottságok két pályázó kijelölése fölött versengtek s érdemben nem tudtak dönteni. E hosszantartó vákuumban az oktatómunkát a "mezei gazdasági tanár segéde" (a studiumalapozó Mitterpacher kézirata segédletével Sztanojovics Lázár) helyettesként mégis végezte. A szakképzés korszerűsítésének útjában álló haladásellenes tényezők 1850-re a szervezeti bizonytalanságban hányatott tanszék sorsát végérvényesen megpecsételték. (33) Hangsúlyozni kell, hogy a mezőgazdaságtan és az állatorvosképzés jellege alapvetően különbözött. Az előbbi egyéb szakoktatás részét alkotta, mig az utóbbi az orvoskarban töltött ideje alatt is önálló szakképzést nyújtott. Mindkettő a korabeli egyetemi autonómia szervezetéhez tartozott. Ennek egyik pillére a pallősjogu juriszdikciő az 1784-1791 közötti szüneteltetést követően 1848-ig példátlan utóvirágzásba szökött, így a jakobinus ügy, a "koleralázadás", az un. manifesztum stb. (1820, 1830, 1840-es évek) egyetemi bírósági eljárások huzamosan tartó viharait agrárintézményeink is megérezték. (34) Az agrárfelsőoktatás fellendítésén nem csupán a szakterület közvetlen hivatásos művelői fáradoztak. Jelentős, hogy Széchenyi István 1839-ben hirdeti: "Pest közelében. .. olly tanitószék felállítását... melly mindazon tudományok theoriáját adja elő, mellyek a mezei gazdaság okszerűbb Uzésével szorosan egybefüggök, s ... gyakorlatilag lennének alkalmazandók." Később 1844-ben Kossuth írja: "

középponti gazdaképző intézet

,.. nagyszerű példánygazdasággal összekötve, s ettől külön a kísérletekre szükséges földdel s erővel ellátva" szükségeltetik. Hozzáfűzi, hogy "a keszthelyi, s magyar-óvári magán intézetek az országost szükségtelenné nem teszik", mert szűkebbek, mint amannak lennie kellene. (Kiemelések az eredetiben). (35) Figyelemre méltó, hogy a felsőfokú szakképzés bővítését más társadalmi utón is sürgették. A többi között a Munkások Újsága 1848. májusában rávilágít, hogy mindenfajta mérnöktudományok "művelése a' legelhanyagoltabb honunkban, valódi árva...". Ezért javasolja, hogy a diákok "álladalmi költségen a' nevezetesb külföldi, p. o. francz- vagy angolhoni egyetemnél egy ideig a' szakjukba eső tantárgyakat hallgassák." (36) Felsőoktatásunkban vontatottan indult és helyenként izmosodó agrárszakképzésnek a közügyekhez intézményes rangsorolását, a szüntelenül felmerülő akadályok láttán, időszerű volt szorgalmazni. Az egységes központi irányítás és a mélyrehatóbb specializálódás igényeit is felvázolták. Az agrártudományra és agrotechnolőgiai kutatásokra egészében meghatározó bélyeget, amint Makkai L. megállapítja, a feudális rendszer kötöttségei nyom160