Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - ADATTÁR - Pecze Ferenc: A hazai agrárfelsőoktatás hálózatának kialakulása / 149–175. o.

a hetvenes évek derekán a kolozsvári csonka intézetben állatgyógyászati tanszéket létesitett. Emlitésre méltó, hogy líceumokban, jogakadémiákon (egri, győri, pozsonyi, nagyváradi) az 1770-80-as években a gazdasági tudományokat különböző mértékben és mélységben oktatták. Egyes tantervek pl. a földméréstan vagy az ars colendi silvas et feras

, a mathesis applicata ad oeconomiam rusticam et artefacta rendkivüli, ill. főtárgyakat vették fel. Messzibb távlatban, az időközben Budáról Pestre költözött Egyetemen, az állatgyógyászati tanszék jogi alapját 1786-ban tartós eredményként rögzítették. A nagykőrösi tanitóképezdei és a műegyetemi mezőgazdasági tanszékeket 1840, ill. 1858-ban állították fel. Ezek némelyike bármennyire kezdetleges és szórványosan megvalósuló, gyakran papiron maradt célkitűzés volt, a gyakorlati igényeket (úrbérrendezéshez földméréstan stb.), valamint a szakképzés reális irányát együttesen jelezték. (13) Valamely intézménynek alárendelt tanszéki, intézeti egységként induló, majd önállósodott és a különálló szervezetként konstituált modellek között a Selmecbányái erdészeti tanintézet mintegy átmenetet képezett. Ennek alapítólevele ugyanis a Bányászati Akadémia mellett külön intézet (ein eigenes k. k. forstinstitut) felállításáról beszélt. Mivel azonban sokáig az erdészeti szakműveltséget a bányászati és kohászati oktatás részeként kezelték, az okmányszerü önállósága csupán nagy kitérőkkel teljesedett ki. Az 1807-8-ban életrekelt intézet formálisan 1838-től, valójában 1846-től a Bányászati és Erdészeti Akadémiában paritást ért el. (14) A másik fejlődési vonalon mezőgazdasági ismereteket saját különálló szervezetben legelőször alacsonyabb szinteken tanítottak. Ezek közül, a felsőfokú agrároktatásra is kiható kezdeményezésként, pozitiv hagyományt az Institutum Tessedikianum (1779-80-1806) teremtett. Ugyanakkor a 70-es évek derekán pesti vagy budai székhellyel földmérői és vizépitési tanintézet terve is felmerült. Érdemleges ujabb előrelépést a többtagozatos Georgikon 1797-ben történt megalapítása jelentett. Ebben a trendben tartós sikerrel még 1818-ban a magyaróvári agrártanintézet alapítása ment végbe. A debreceni, a kolozsvári, a kassai akadémiák, a budapesti kertészeti és szőlészeti tanintézet első pillérei többnyire a múlt század közepe utánről datálnak. (15) A fenti intézmények fundációi nemzetközi összehasonlításban élenjártak és úttörő szerepet töltöttek be. Szervezeti színvonaluk és tanáraik tudományos-pedagógiai teljesítménye hamar biztató jövőt ígértek. Hátterükben a koraiak közUl a nagyszombati egyetemi nyomdában napvilágot látott Posoni Kert (1664), Nagyváthy János, Pethe Ferenc, Tessedik S. és mások szakirásai, ill. oktató tevékenysége állottak. Felsőbb agráriskolai tankönyvtervezetet és egyéb szakfelsőoktatási plánum okát (Tessedik 1789-ből) Balassa Ferenc sokoldalú közéleti férfiú irathagyatéka az utókornak eredeti kéziratokban őrzött meg. (16) Később a reformkorban az agrárfelsőoktatási és a tudományos akadémiai tevékenységek is kölcsönhatásba kerültek. Sőtér István, A sas és a serleg - Akadémiai arcképek-ben Balasházy Jánost - az Okos gazda (1830), a Politikai és statusgazdasági nézetek (1847), s más Írások szerzőjét - Bugát Pál mellé helyezi. A magyar agrártudomány egyik úttörőjeként a szakoktatást is serkentő Balasházy 1830-től - Vörösmarty, Eötvös, Szalay László sorában — az Akadémia érdemes tagja volt. Széchenyi István munkásságát testes agrártörténeti értékű tételek szövik át. A hon minden lakosára kiterjedő jus proprietatis gondolatán, a Tiszavölgy szabályozásán vagy a lótenyésztésen kivül a magasabb szakképzés tervei is foglalkoztatták. A folytatólagos fejlődés összképében az agrártudományi iskolák jellegzetességeit Stefanovits Pál az MTA másfél százados jubileumi közgyűlésére készült tablójában ecsetelte. Ezek első leté154