Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - ADATTÁR - Fehér István: A második bécsi döntés hatása a magyarországi német nemzetiségi mozgalomra / 135–148. o.

őreivel álltak szemben. Még a Baranya megyei főispán is szővá tette, hogy " a csen­dőrőrsök és a leventeoktatők több tapintattal és megértéssel ja>.natnának el a kényes Ügyekben." (52) Fertőrákoson a magyar fiatalok 2 méter magas, fából készült horog­keresztet szalmával és ronggyal betekertek, kőolajjal leöntöttek és Strauss Ferenc r háza előtt elégettek. (53) Dr. MUhl Henrik bonyhádi házán 1940. október 15-én az alábbi felirat jelent meg: Hazaáruló, piszkos disznó! Mühl a felirást lefényképezte, a fényképet elküldte Németországba. (54) Zerthoffer Rezső kőszegi készruhakereske­dő, Volksbund szervező üzletének falára 1940. november 17-én piros olajfestékkel * HAZAÁRULÓ! felirást rajzoltak. (55) Hirden a magyarok és a németek kölcsönösen beverték egymás ablakait. (56) Az erőszakos asszimilációnak sok módszere volt. Veszprém megyében sajáto­san tervezték a nemzetiségi kérdés megoldását. Az Egyesült Izzó és Villamossági Rt, valamint a Magyar Bauxitbányák Rt.megállapodtak abban, hogy Ajkán áramfej­lesztő telepet hoznak létre. A megye vezetői azt tervezték, hogy Ajkarendek, Urkut, Városlőd, Kislőd német lakosságának egy részét az uj gyártelepen foglalkoztatják, e környéken telepitik le őket, "elszakadnak a német néptömbtől, s hihetetlen rövid idő alatt megfeledkeznek kisebbségi mivoltukről és fokozatosan beolvadnak a magyarság­ba." (57) Még arról is tervet dolgoztak ki, hogy az uj gyártelepen csak magyar pa­rasztok értékesithetik áruikat. (58) Jogos országos felháborodást váltott ki hazai németségünk minden rétegében az az intézkedés, amelyet a magyar királyi III. honvéd hadtest szombathelyi parancs­noksága tett az italmérési engedélyek ügyében. A honvédelmi minisztérium az 1939. II. te. 228. cikke alapján arról rendelkezett, hogy a nyugati határ mentén a nemzet­hüség szempontjából megbízhatatlan elemektől el kell vonni az italmérési engedélyt. Ezt a fenti parancsnokság hajtotta végre, s mivel nem rendelkezett kellő helyi isme­retekkel, az önkényeskedés egész sorát követte el. A rendelet végrehajtása 1940 elején kezdődött, Baschék azonnal tiltakoztak a miniszterelnökségen, de a fellebbe­zések százai érkeztek be más országos fórumokhoz is. Végül hivatkozva a bécsi jegy­zőkönyv szellemére, a Volksbund tagjai is visszakapták az italmérési engedélyeket.(59) Köztudott, hogy a falvak korcsmái milyen szerepet játszottak ebben az időben a társas érintkezésben. Legtöbb esetben a politikai pártok, egyletek és szervezetek is itt ren­dezték összejöveteleiket. A korcsmák a politikai élet fontos fórumai voltak. Még Teleki is kénytelen volt elismerni, szővá tenni az erőszakos magyarosí­tást, amelyet az egész-ország területén folytattak a vidéki hatóságok. "Röviddel ez­előtt komoly helyről, képviselőtársaimtól kaptam egy összeállítást a nemzetiségekkel való bánásmódban előfordult visszaélésekről — mondotta a miniszterelnök 1940 nya­rán. Ebből az összeállításból megállapíthatom, hogy az illető nemzetiség brutális kezelését az esetek egyharmadánál olyan állami közegek követték el, akik ugyanazon nemzetiséghez tartoznak." (60) Teleki példának hozta fel az egyik Budapest környéki német nemzetiségű körjegyzőt, aki ügyfeleivel nem akart németül beszélni. Ugyan­csak szővátette és bírálta az 1921. évi III. törvénycikknek azt a szakaszát, amely sze­rint, ha valaki egy magyar embert nemzeti becsületében megsért, az nemzetgyalá­zást követ el és megbüntetik, de ha valaki egy nem magyar nemzetiségűnek népi ér­zését sérti meg, az csak becsületsértést követ el. Az erőszakos asszimiláció a magyar nacionalizmus fegyvere volt. A magyar hatóságok nacionalizmussal harcoltak a német nemzetiszocializmus magyarországi hatásával szemben. Természetesen nem érhettek el jelentős eredményt, sőt ezzel a Volksbund ujabb és ujabb rohamait készítették elő. 144

Next

/
Oldalképek
Tartalom