Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - FIGYELŐ - Kállay István: Közigazgatástudományi irányzatok / 121–126. o.

— társadalomfilozófiai, mely az igazgatástudományban az egész társadalom irányításának tudományos eszközét látja, — a közigazgatástudomány felfogása szűkebb: a tudományág határait a népgazdaság, tehát a gazdasági szféra körül vonja meg, — az államigazgatási jogtudomány a közigazgatási szervek tevékenységének elemzését tartja az igazgatástudomány feladatának. A közigazgatástudomány módszerét tekintve az alábbi négy szemlélet különböztethető meg egymástól: a) A közigazgatás funkcionális szemlélete, vagyis mindazon állami funkciók feltárása, amelyet az államigazgatás a leghatékonyabban köteles ellátni. A szemlélet különös figyelmet fordit az állami szervek között a funkciók szétosztására, a legjobb változatok kidolgozására. E módszer alapja a strukturális-funkcionalizmus, melyet a szovjet szerzők a materialista dialektika alaptételeiből származtatnak. A funkcionalizmus korszerű tartalma szerint minden államigazgatási szerv tekintetében szoros összefüggés érvényesül a forma, a struktúra, a módszer és a funkció között. A tőkés társadalomban a funkcionalizmus módszerének érvényesít és ére össztársadalmi méretekben nincs lehetőség, a szocializmus azonban nemcsak élhet, hanem köteles élni e vizsgálati módszer alkalmazásával. A strukturális szemléletmód szorosan kötődik a funkcionálishoz, a hangsúlyt azonban a szervezeti formák vizsgálatára helyezi, melyekben az igazgatási tevékenység történik. Nagy figyelmet fordit olyan kérdésekre, mint a stabilitás, a folyamatosság, az alkalmazkodás és az alkalmasság. b) A történelmi szemlélet egybekapcsolása a strukturális-funkcionalizmus módszerével. E szemlélet kiemeli a szervezet környezetének (gazdaság, politika stb.) vizsgálatát; különös fontossággal elemzi az igazgatás társadalmi hátterét, környezetét (a szervezeti változások tervezése előtt). c) Itt kapcsolódik a harmadik szemlélethez, mely a konkrét szociológiai kutatások eredményeinek hasznosítását hangsúlyozza, a közigazgatás hatékonyságának növelésére. E szemlélet szerint szociológiai elemzés nélkül nem lehetséges az igazgatás tervezése, prognosztizálása. Az általános társadalomszociológia léte nem zárja ki a konkrét ágazati szociológiai elméletek kialakulását, hanem egyenesen megkívánja a társadalmi folyamatok, köztük az államigazgatás konkrét elemzését. A szocialista szociológiai kutatások fölénye abban rejlik, hogy megalapozott, egységes és általános társadalomszociológiai elméletre, a történelmi materializmusra támaszkodhatnak. Az NDK-ban folyó közigazgatási kutatások legjellemzőbb vonása, hogy — a többi szocialista országtól eltérően — a közigazgatás jogi szemléletmód teljesen háttérbe szorult-, a vezetéstudomány vált szinte monopolhelyzetet élvező irányzattá, mely elv két főmozzanatból áll: — a kutatás minden stádiumát áthatja a közvetlen hatékonyság és hasznosság célzata, — minden tudományág, amely a szervezéstudományhoz sorolódik, anyagának feldolgozását a hatékonyság és hasznosság szempontjainak rendeli alá. A szervezéstudomány tehát elsősorban alkalmazott kutatásokkal foglalkozik és mint ilyen, az alap- vagy elméleti tudományoktól függ. A közigazgatási, szociológiai és szociálpszichológiai kutatások a szervezéstudomány hatékonysági elvének rende122