Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Vértesy Miklós: Gárdonyi Albert (1874–1946) / 117–119. o.

Intézkedéseket hozott, hogy a jövőben ne szakithassák el egymástól az összetartozó anyagot, szabályokat készitett az iratok szerelésére, a téritvények kezelésére, a könyvtár használatára, a kölcsönzés engedélyezésére, a munkakönyvek vezetésére. A nagyszámú aprőnyomtatványból külön gyűjteményt csinált, s ehhez mutatót készitett. (Ez a gyűjtemény a 161. szoba előszobájában 1945 januárjában elégett.) Elrendelte uj leiró leltár készítését. Ez - utasítása szerint — nem történhetett meg a levéltári csomók (fondok) régi, már elavult felvétele alapján, az anyagot ismét kézbe kellett venni és átvizsgálni. Egyik, a Levéltári Közleményekben megjelent tanulmányában irta, hogy "a tudományos igények állandóan változnak, a régi mutatók elavulnak, a levéltár hivatása pedig a mindenkori kutatási igény kielégítése". (1) Ha ezt nem teszi meg, annyit jelent, hogy az anyagot elzárja a kutatók elől. Az irattári és a levéltári mutatók közt különbség van, az első konkrét, meghatározott Ügyiratok megtalálását szolgálja, főleg névmutatókból áll. Ilyent könnyebb készíteni. A levéltárban inkább egy-egy kérdés megvilágításához szükséges adatokat keresnek, s ezt tárgymutató segiti elő. Szerkesztése nagyobb gondosságot követel, és gondot okoz a szakrendszer kiválasztása. Gárdonyi a Dewey féle tizedes rendszert ajánlja, ennek hasznos voltát a Fővárosi Könyvtárban megismerte. Azért meri javasolni, mert a könyvtári és levéltári anyag közt csak formális különbség van. Azzal természetesen tisztában volt, hogy a tizedes rendszer bevezetése szakképzett levéltári személyzetet kíván, előbb-utóbb mégis megvalósítandó, mert a régi mechanikus rendszerrel nem elégedhetünk meg. Legsürgősebb teendőként a régebbi tanácsülési jegyzőkönyvekhez, telekosztásokhoz, örökvallásokhoz készíttetett összefoglaló mutatókat. Az iratokat nem tekintette holt anyagnak, ezért 1925-ben nyolc pontban összeírta, hogy milyen természetű iratokat kellene kiadni. Ezek a következők: 1) közoktatásügy története, beleértve az iskolák építését, a szakoktatást és a testnevelést. 2) a közigazgatásügy szervezete, birói szervezet, szegény- és árvaügy. 3) törvényhatósági szabályzatok, különválasztva a már nem érvényeseket (történelmi érték) és az érvényben levőket (gyakorlati cél). 4) közlekedésügy, kiegészítve a vasút, hajózás, hidak és utak fejlődésével. 5) a kegyúri jog története. 6) adó, vásár- és élelmezésügy, ipar és kereskedelem szabályozása. 7). épitésügy, ut- és csatornaépítés, telekszabályozás. 8) politikai vonatkozású anyag, követutasitások, a bécsi és pozsonyi ágensekkel folytatott levelezés. Két okmánygyüjteményt maga rendezett sajtó alá, az egyik a főváros egyesítésére, a másik kölcsönügyeire vonatkozik. Buda és Pest középkori irattára elpusztult, ezért nem tudta összegyűjteni a régi kútfőket Salamon Ferenc, akit 1870-ben és 1887-ben bíztak meg ezzel a feladattal. 1911-ben Csánky Dezsőt kérte fel a főváros a régi oklevelek összegyűjtésével, s ő haláláig, 102 árpádkori oklevelet másolt le. Gyűjtését Gárdonyi 320 oklevéllel egészítette ki és 1936-ban Budapest történetének okleveles emlékei. 1. kötet 1148-1301 cimmel nyomtatásban is megjelentette. A régi anyag kiegészítésére sokat kutatott külföldi levéltárakban, különösen sok oklevelet talált és másolt le a vatikáni levéltárban, közülük a legrégibb 1296-ban,' a legújabb 1766-ban kelt. (Ez a gyűjtemény máig kiadatlan, kéziratát a Szabó Ervin Könyvtár őrzi.) Hasonló célból, de lényegesen ke118