Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - IRODALOM - Bendefy László: Anonymus "Gesta Hungarorum"-ának új, hasonmás kiadása / 219–224. o.

IRODALOM ANONYMUS „GESTA HUNGARORUM"-ÁNAK ÚJ, HASONMÁS KIADÁSA Az 1975-ben Budapesten másodízben megrendezett finnugor kongresszus adott alkalmat arra, hogy a Magyar Helikon könyvkiadó Anonymusnak Pais Dezső fordításában 1926-ban megjelent Gestá-ját (1) ünnepi formában, hasonmás kiadásban tegye le a világ minden részéből összegyűlt tudósok elé, a kongresszus asztalára (2). Soha-jobb alkalom nem kínálkozott volna erre, mint most, amikor Finnországtól Japánig és Kanadától Ausztráliáig szétvitték régi, neves kódexünk hírét a multunkkal foglalkozó s nyelvünket is értő kiváló tudósok. Az uj kiadás bevezetőjét Győrffy György irta. Ugyancsak ő egészítette ki Pais Dezső

nek 50 évvel ezelőtt irt jegyzeteit és uj térképet tervezett a mai kiadás számára. A kötet remek tipográfiai megformálása Szántó Tibor munkája. A 16 oldalas Bevezető részben Győrffy tudós alapossággal tekinti át krónikairodalmunk termékeit a XI. század végén készült Szent László kori gesztátől Thurőczi János sok kiadást megért krónikájáig (3), majd a latin szövegben előforduló magyar földrajzi- és helynevek alakjának elemzése kapcsán arra a következtetésre jut, hogy Anonymus krónikája nem lehet a XII-XIII. századinál régibb. A történeti adalékokat nyomozó tudósok eredményeit figyelembe véve a kutatók többsége Anonymust III. Béla király jegyzőjének tartja. Győrffy is a többség véleményét fogadja el és hosszasan meg is okolja, milyen történelmi érvek szólnak eme állásfoglalása mellett. Nem óhajtjuk itt az erről szóló terjedelmes részt ismertetni; helyesebb, ha az érdeklődő olvasó eredetiben forgatja ezeket az oldalakat. (Történelemtanároknak feltétlenül figyelmébe ajánljuk!) Mindenképp szót érdemel azonban az Anonymus (P. mester) személyének megállapítására vonatkozó kutatások mai állása. E kérdésben — miként majdnem közismert — napjainkban két felfogás küzd újult erővel egymással. Az alapkérdés az: III. vagy IV. Béla király jegyzője volt-e a krónikairó P. mester. Kársai Géza immár másfél évtized óta foglalkozik a kérdéssel és eredményei (4-7) annyit kétségtelenné tesznek, hogy a Gesta szerzőjének, vagy legalább is az illuminatorának a hazai Dominikánus-renddel szoros kapcsolata volt, sőt talán maga is a rend tagja volt. Győrffy és a vele egyetértő kutatók szerint azonban ezek az iniciálét tartalmazó kódexlapon látható jelképek (4 és 6) nem biztosítanak elég alapot ahhoz a feltevéshez, hogy P. mesterben Pousa diakovári püspök személyét lássuk. (Az erre vonatkozó érveket sommásan Horváth János (8) fejtette ki.) E bevezető tanulmányban Győrffy a földrajzi vonatkozásokra helyezi a hangsúlyt. Mindjárt fejtegetései kezdetén tesz néhány nagyon helyes megjegyzést. Ezekkel fenntartás nélkül egyet kell értenünk. írja: abból, hogy egy középkori szerző emliti a müvében Budát vagy a Balatont, nem következik sem az, hogy az illető budai lakos, sem az, hogy Balaton-vidéki sző219