Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 1. szám - Pap Gáborné: Spanyolországi tapasztalatok / 39–52. o.

A levéltári személyzet munkájának alapját a segédletkészítés mellett a kutatószolgálat képezi. A kutatószolgálat nagy megterhelést jelent a spanyol levéltárakban is. A történeti levéltárakban a kutatást elvben nem korlátozzák, a levéltár adja a fényképes kutatási engedélyt. Az Archivo General de la Administraciőn iratanyagában csak az iratképzó' szerv (egyes szak-minisztériumok) adhat engedélyt a kutatásra. Általában eredeti iratokat kutatnak, az egyes sorozatokat néha filmen bocsátják a kutatók rendelkezésére. A kutatók tájékoztatása, gyors és jő kiszolgálása, a napi ügyek intézése, segédletek készitése mellett nem igen marad ideje a tisztviselődnek arra, hogy saját kutatási témáikon dolgozzanak. Pedig elsősorban cikkek, tanulmányok közlése, kiadványok készitése ad módot rá, hogy a spanyol levéltáros tudományos megbecsülést, nevet és tekintélyt szerezzen magának. E munkákhoz azonban, mint mondták, inkább saját idejükben jutnak. - Az állandó időhiányt egyébként nagyon is indokolja a spanyol levéltárak igen kis létszámú személyzete. A Főigazgatóságnak jelentős hatásköre van a levéltári terület személyzeti kérdéseiben. A tudományos állások betöltésénél kezdeményezési és döntési joga van. A tudományos tisztviselők alkalmazása ugyanis pályázat utján történik. A pályázatokat a Főigazgatóság szervezi meg és az elbírálás is az ő hatáskörébe tartozik. A pályázatok egyébként komoly feltételekhez vannak kötve, az egyetemi végzettség mellett általában vizsga letételéhez és a benyújtott dolgozat megvédéséhez. Az állami levéltárakban és könyvtárakban együtt valamivel több mint 400 tudományos állás van, ebből a nagyobb rész a könyvtárosi. — Az un. kisegitő személyzet (középkáderek) létszámhelyzete sem jobb. Mig a levéltárosok közt általában sok a nő, a levéltári középkáderek közt mással, mint férfi munkaerővel nem találkoztam. A levéltár periférikus munkaterület náluk s a férfiak idegenkednek tőle, sokkal nagyobb számban mennek könyvtárosi vagy muzeológusi pályára. Összefoglalóan még annyit jegyeznék meg, hogy a közfelfogás a levéltár rendeltetésének ma is a történettudomány szolgálatát tartja. Az Írásbeli igazgatás munkájába, s az ennek nyomán képződő iratanyag kialakításába a levéltáraknak nincs beleszólásuk. Ha a kormányzat fel is ismerte az iratképzés jelentőségét, csak az ügyvitel gyakorlati segítésénél tulajdonit annak fontosságot, a jövő levéltári anyagának — történeti forrásainak — kialakításába azonban a levéltáraknak nem adnak beleavat kozási lehetőséget, erre törvényes előírás nincs. . + Nem tartoznak a Levéltárak és Könyvtárak Főigazgatóságának a hatáskörébe a városi és megyei levéltárak. Ezek felettese a Ministerio de la Gubernacion (Belügyminisztérium). Nem minden városnak van egyébként levéltára, gyakran a városi iratokat is a tekintélyesebb departamentális (megyei) levéltárban helyezik el. Ez mindenütt a helyi adottságoktól, megállapodásoktól függ. A vidéki nem állami levéltárak személyzeti kérdésekben is függetlenek a Főigazgatóságtól. Állásaikra maguk hirdetnek pályázatot és maguk is bírálják el azokat, bár gyakran kikérik a központ vagy a körzetükben működő állami levéltár véleményét. — Náluk is feltétel az egyetemi végzettség s a tudományos személyzet színvonala általában azonos a nagy központi levéltárakéival. 42