Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 1. szám - Izsák Lajos: Az Új Magyar Központi Levéltár forráskiadvány-sorozata / 15–22. o.

szati hároméves terv végrehajtása érdekében a következő sürgős intézkedéseket javasolta: a bányászati beruházások és felujitások maradéktalan biztositása, a bányamüszaki tisztviselők teljes bekapcsolása a termelés munkájába, a bányabeli földalatti váltás bevezetése, az improduktív létszám ujabb csökkentése, a szén tisztán termelésének biztosítása a réselési szakmányok és robbanóanyag felhasználás ellenőrzésével a kollektív szerződés szakmány alapon való sürgős megkötése, a csökkentett illetményszén fenntartása és pénzbeli kárpótlása, a szénelosztás racionális megszervezése és a szénárak kalorikus megállapítása, a lignitszenek elhelyezése és végül a bányászati kutatási tevékenység központosítása. (220. sz. dok.) A hároméves terv megindulása után a szénbányászat deficitje egyre nagyobb méreteket öltött, ugyanakkor a termelés is csökkent. így elsődleges feladattá vált a deficit megszüntetése és ezzel együtt a termelés fokozása. A termelés fokozására tett intézkedéseket, az uj kollektív szerződés megkötésének problémáit és a bányászok körében kiváltott visszhangját, valamint 1948 januárjától a MASZ deficitmentesitését, majd a szanálása érdekében tett intézkedéseket úgyszólván lépésről lépésre követik nyomon a fejezet dokumentumai. Az 1948 márciusában végrehajtott államosítások után, — amely a hazai gyáripar történetének legnagyobb horderejű intézkedése volt — átszervezték a gazdaságirányítást is. Ennek során megszüntették a MASZ részvénytársasági formáját. A bányászat irányítása az Iparügyi, majd a Nehézipari Minisztérium feladata lett. Az 1948-49 folyamán lezajlott átszervezés nem volt zökkenőmentes. Ezt a közölt iratok is bizonyítják. Ugyanakkor 1949 elején már a bányászati iparágban is az uj ötéves terv elkészítése került előtérbe, (281. sz.. dok.) amelynek kérdéseivel, valamint a hároméves terv teljesítésének végrehajtásával a kötetet záró dokumentumok foglalkoznak. A magyar szénbányászat 1945-1949 közötti története igen gazdag volt eseményekben. A forráskiadvány összeállítói nem vállalkozhattak arra, hogy mindenről számot adjanak. A bevezetőben megfogalmazott célkitűzésüket, véleményünk szerint messzemenően teljesítették, sőt ezen túlmenően hézagpótló forrásgyűjteményt bocsátottak a szakemberek rendelkezésére. A már korábban emiitettek mellett dicséretet érdemel a válogatás világos, logikus elrendezése, az iratok után közölt kiegészítések. Ez utóbbi és a névjegyzetek azonban néhány helyen korrekcióra szorulnak. így például: Faraghó Gábort 1945 július 21-én nem Bárányos Károly, hanem Rónai Sándor váltotta fel a közellátásügyi miniszteri székben (40. old. )•, Gerő Ernő nem 1948-ig, hanem 1949-ig volt közlekedésügyi miniszter (611. old.) Peyer Károly nem 1948-ban hagyta el Magyarországot, hanem 1947 novemberében szökött külföldre (616. old.)... stb. A névmutató összeállítása során az egyes személyek pártállását tekintve is nagyobb következetességgel lehetett volna eljárni. Ezek a kisebb pontatlanságok természetesen nem csökkentik a kötet érdemeit, hézagpótló kiadvány esetében azonban ezekre is feltétlenül ügyelni kell. A kötetet elsősorban a korszakkal foglalkozó szakembereknek, mindenekelőtt a gazdaságtörténet kutatóinak ajánljuk. Dokumentumai azonban tanulságosak a magyar szénbányászat múltja iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség, elsősorban az iparágban dolgozók, vagy azzal foglalkozók számára is. A források a magyar népi demokrácia történetéhez c. sorozat első kötete felszabadulásunk 30. évfordulóján jelent meg. A sorozat tehát elindult, reméljük a folytatás hamarosan következik. 22