Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 1. szám - Izsák Lajos: Az Új Magyar Központi Levéltár forráskiadvány-sorozata / 15–22. o.

mokratikus államhatalom megteremtése, első demokratikus intézkedéseinek végrehajtása után a következő fő feladat az ország gazdasági helyreállítása volt. Ezt a feladatot ismerte fel helyesen az MKP 1945.május 20-21-én ülésező országos értekezlete. Az értekezleten elfogadott határozat - amely jóváhagyta a párt addigi politikáját, az MKP-nak az uj népi demokratikus Magyarország alapjai lerakásában tett erőfeszi téseit — utasította a pártvezetőséget, hogy politikájának tengelyévé a továbbiakban is a demokratikus erők szerves együttműködését tegye, az ország előtt álló központi feladatként pedig az újjáépítést jelölte meg. Ennek során helyeselte azt a konkrét célkitűzést is, amely a vasút és a postai hálózat helyreállítására helyezte a fősúlyt, s emellett az építőipart és a mezőgazdasági gépipart helyezte előtérbe. Ugyanakkor az újjáépítés meggyorsítása érdekében - egyéb intézkedések mellett - állást foglalt a szénbányák államosítása érdekében is. 1945 őszén az államosítás feltételei jórészt már biztosítottak voltak: a széntermelés pénzügyi alapjait a kormányzat biztosította, a bányatőkések tulajdonjoga pedig a kötött gazdálkodás bevezetése és az üzemi bizottságok nagy befolyása miatt csak formális volt. Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások után az MKP, még a korábbinál is határozottabban szállt sikra az infláció megfékezéséért, a tőke korlátozásával egybekötött gazdálkodás megvalósításáért. A kisgazdapárti választási győzelemmel végződött nemzetgyűlési választások után megalakult Tildy-kormány szintén támogatta a szénbányák államosítását. Bán Antal iparügyi miniszter 1945. december 6-án a következő szövegű táviratot küldte a szénbánya-vállalatok központjainak és a bányaüzemeknek: "A Nemzetgyűlés a mai napon a bányák állami kezelésbe vételét határozta el. Az összes felelős tényezők legjobb tudásuk szerint folytassák munkájukat a termelés és üzletvitel folyamatossága érdekében. Ezen intézkedésem maradéktalan végrehajtásáért mindezeket személyében büntetőjogi és anyagi felelősség terheli." A kiadvány következő két fejezetének közel 90 dokumentuma a szénbányák állami kezelésbe vételétől az államosítással lezáruló időszakig, vagyis 1946 nyaráig ad bepillantást a szénbányászat problémáiba és az államosításokkal kapcsolatos politikai küzdelmekbe. A közölt iratokból világosan kitűnik, hogy az állami kezelésbe vétel egyúttal még nem oldotta meg a szénbányászat, pontosabban a bányászok gondjait. A bányák élére államosítási miniszteri biztosok kerültek, az 1945 december közepén megalakult Gazdasági Főtanács — amely a gazdasági életben tulajdonképpen a kommunista gazdaságpolitika eszköze volt — több intézkedést foganatosított a széntermelés helyzetének a megjavítására. (Lásd: 65, 66, 80, 101, 112 és 123. sz. dok.) A pénzügyi és ellátási gondok azonban az infláció fokozódásával egyre inkább növekedtek. Nógrádi Sándor például 1946 január elején a pécsi bányászok ellátásával kapcsolatban többek között a következőkre hivta fel Bán iparügyi miniszter figyelmét: "A január első felére esedékes lisztadagból fejenként csak 1 kg-ot kaptak, olajban fejenként csak 5 dekát utaltak ki. A liszthiányt a legközelebbi napokban maguk pótolni fogják. De feltétlenül segítségünkre szorulnak a zsiradékban. Cukrot a pécsi bányászok karácsonyra nem kaptak... Tekintettel arra, hogy a pécsi bányákban a termelés további emelésére van szükség és semmiesetre sem szabad megengedni, hogy visszaélés álljon be, szükségesnek tartom, hogy segítsünk rajtuk, legalábbis olajjal és cukorral." (67. sz. dok.) Hasonló nehézségekkel küzdöttek ebben az időben a többi bányavidék dolgozói is. A szénbányászat pénzügyi helyzetének megszilárdítása érdekében a Közellátásügyi Minisztérium 1946. február 1-i előterjesztésében viszont azt javasolta az Iparügyi Minisztériumnak, hogy "a fokozott állami beavatkozás formájában gyorsítsa meg a bányák által mindenkor kitermelt szén teljes ellenértékének a bányavállalatokhoz történő megtérülését." (83. sz. dok.) Az ipari termelés fokozása, a közlekedés megjavítása, illetve teljesítők épe s19