Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 1. szám - IRODALOM - Leblancné Kelemen Mária: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve I. Debrecen, 1974. / 190–194. o.

A közölt tanulmány egy nagyobb hortobágyi történeti néprajzi monográfia része. A közölt adatok az adott témáról átfogó ismereteket adnak. Bényei Miklós Debrecen reformkori művelődéstörténetének néhány kérdése cimü tanulmányának bevezetésében olvashatjuk, hogy egyetlen bonyolult probléma elemzésével kivan foglalkozni: "Beszélhetünk-e Debrecenről ugy, mint a reformkori magyar művelődés egyik központjáról, vagy pedig a város ekkorra már teljesen elvesztette korábbi kulturális szerepét?" Az adott időszakban (1845-1848) mindenekelőtt azt vizsgálja, "mekkora volt a kultúrával kapcsolatban álló közönség?" Hogyan alakult a népesség, iskolázottság kérdése, a müveit közönség száma? "Az alap- és szakműveltség átlagos szinvonala viszonylag magas... az un. müveit közönség ennél lényegesen szűkebb körű. " Továbbiakban bemutatja a csoport nagyságának alakulását*, végösszeg kb. 550-700 fő. "Tekintélyes szám ez, ha korabeli, s nem mai szemmel nézzük." A város összlakosságához viszonyitva azonban kevés, alig 2-2,5%. "... ennek a szellemi elitnek csak egy része került tényleges, aktiv kapcsolatba a reformkori kultúrával." E megállapítását adatokkal, tényekkel bizonyítja. Vizsgálja e rétegnek az eszmei, politikai magatartását is. Ezután a műveltséganyagot, s a kultúraközvetítés módját vizsgálja: prédikációk, iskolai oktatás, olvasmányok, színházi, zenei élet, utazások. Foglalkozik a kulturális alkotásokkal, művészetekkel, irodalommal, tudománnyal. Megállapítja, hogy több művészeti ágban Debrecen a perifériára szorult, éppen az érdeklődés hiánya miatt. Összegzésében olvashatjuk, hogy bár a reformkor kulturális centruma Pest-Buda, de a jelentősebbek között említhető Debrecen is, bár korábbi súlya csökkent. A kötet utolsó tanulmánya Ujlaky Zoltán tollából: A debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iparpolitikai törekvései a XIX, század végén (1890-1900). Kiemeli, hogy szükséges a gazdaságpolitika regionális vizsgálata is. "A debreceni Kereskedelmi és Iparkamara a tiszántúli iparos és kereskedőtársadalom akkoriban legjelentősebb érdekvédelmi szervezete volt." A kerület ipari viszonyainak alakulásáról a Kamara éves jelentéseiben számol be. Tényekkel igazolják a kisiparosok helyzetének rosszabbodását. Néhány javaslat helyzetük javítására: Ipartestületek létrehozása legyen kötelező a városokban (1891) később mindenütt. Az ipartársulatokat szüntessék meg. Szervezzék meg a kisiparosok hitelellátását (hitelszövetkezeti hálózat, nagyobb takarékpénztárak létrehozása). Szervezzenek ipari termelőszövetkezeteket. Több pontban kívánja módosítani az Iparkamara az 1884. évi ipartörvényt. Az egy évtizedes tevékenységet értékelve igy összegzi a szerző tapasztalatait: "A Kamara vezetőségének állásfoglalásaiból többnyire hiányzik a következetes iparpolitikai céltudatosság. Többször felvetik a kisipar válságos helyzetét, de erre többnyire csak az ipartörvény revízióját, az ipartestületi intézmény szervezését ajánlották segítségként." Időrendi, tematikus csoportosításban nyolc tanulmányt közöl a Hajdú-Bihar megyei Levéltár Evkönyve (I. kötet). Minden tanulmány jó alap, szerves része lehet a tervezett várostörténeti monográfiának, hiszen az adott kérdés alapos, tudományos vizsgálatát nyújtja az olvasónak. 193