Levéltári Szemle, 26. (1976)
Levéltári Szemle, 26. (1976) 1. szám - IRODALOM - Kiss Géza: Sashegyi Oszkár: Iratok a magyar felsőoktatás történetéből 1849–1867 / 184–187. o.
mólói, intern rendelkezései, továbbá a zárt ajtók mögött tartott kari, és intézeti ülések beszámolóiból vett részletek éppen ugy, mint a kor politikai hangulatváltozásait tükröző sajtóközlemények. A kötet szerkesztőjének csupán az a tény volt segitségére, hogy forrásai zömükben egy helyről, a Magyar Országos Levéltár Abszolutizmuskori Levéltárából származnak. Az olvasót persze nem a forrásfeltárás nehézségei érdeklik elsődlegesen, hanem a források tartalma. Ebben a vonatkozásban a kötet hallatlanul gazdag. Előbb a Világos utáni deprimált politikai légkörről ad hirt az a Felhivás, amelynek alapján minden egyetemi dolgozónak a forradalom alatti magatartására nézve igazolni kellett magát. (Még valóságosabb lesz a kép, ha kezünkbe veszünk egy bizalmas jelentést is erről a tárgyról!) — Azután az uj rendszer "Alapelvei" következnek, majd a német oktatási nyelv bevezetésének tényei a különböző felsőoktatási intézményekben... — Igen jelentős helyet kap a kötetben a pesti egyetem állapota, reformja. Megismerhetjük az egyetemi hatóságok Thun féle szervezeti szabályzatát, az egyetem tanulmányi rendjének reformját. Részletes minisztertanácsi jegyzőkönyv ad hirt a "végleges" egyetemi reformról, más források pedig az egyetem autonómiájának részleges, magyar jellegének pedig teljes visszaállításáról. Helyet kapnak a kötetben a hatvanas évek közepén elkezdődött (akkor nagyon korszerű) reformelgondolások is. Érthető módon sok gondot okoztak korszakunkban a tanárképzés problémái, amelyeknek megoldását a jelölt felkészültségét és pályaalkalmasságát bizonyitó "Tanárvizsgálati Bizottmány" felállításával kívánták elérni. Annak ellenére, hogy a kötetben jelentős helyet foglalnak el a születő főváros felsőoktatási intézményei, (sok szó esik például a jogász-, a gyógyszerész-képzésről, az orvosi egyetem tudományos megalapozásáról stb.) helyet kapnak a hagyományos egyházi akadémiák átszervezésére, vagy a különböző "gazdaszati tanintézetek" felállítására vonatkozó indítványok is. Az érdeklődő elmélyedhet például a magyaróvári "... cs. kir. magasb gazdászati tanintézet" szervezeti szabályzatában, vagy akár a Selmecbányái bányás'zati és erdészeti akadémiára való felvétel feltételeiben is. — A szükségletnek megfelelő forrás megtalálását, értelmezését, az igy nyert információknak a történeti fejlődésbe való elhelyezését nagyban megkönnyítik az egyes forrásközlések rövid bevezetői, amelyek korra és forrásra egyaránt értékes közléseket tartalmaznak. Ha már a közölt forrásrészletek használatánál tartunk, vess még egy pillantást e kézikönyv használhatóságának kérdésére is. A szerkesztő bevezetője, a gondosan részletező s kronológiailag is pontosított tartalomjegyzék ebben a vonatkozásban is kitűnő jelzőt érdemel, jől használhatóak a legfontosabb felsőoktatástörténeti irodalmat közlő "Jegyzetek" is. Hasznosnak tartjuk a bevezető után közölt "Statisztikai táblázatokat" is, de velük kapcsolatban szeretnénk megjegyezni, hogy szivesebben láttuk volna őket a szokott helyen, tehát a rövidítések és levéltári jelzetek után. Ugyancsak bizonyos hiányérzetet összegző kérdés fogalmazódott meg bennünk az egyébként jó "Névmutató" áttanulmányozása után is. Vajon miért hiányzik a kötetből egy intézmények szerinti bontásban készült hely- és tárgymutató? A szerkesztő számára ez már csak egy "kis" többletmunkát jelentett volna, de nagy időmegtakarítást a kötetet használó oktatónak és kutatónak... Összegezve az elmondottakat azzal a meggyőződéssel ajánljuk minden érdeklődőnek a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont által kiadott uj kötet, hogy pedagógiatörténeti érdeklődését, kutatási szükségleteit is kielégítheti ez az igen hasznos gyűjtemény. 186
