Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 1. szám - ADATTÁR - Müller Veronika: A zalai végvári rendszer hatása a településszerkezetre / 125–130. o.

Müller Veronika: A ZALAI VÉGVÁRI RENDSZER HATÁSA A TELEPÜLÉSSZERKEZETRE Magyarországot a másfélszázados török uralom nagyon megviselte, "A lakosság száma a Mohács óta eltelt közel 200 esztendő alatt ahelyett, hogy emelkedett volna, csökkent," A 16-17, századi természetes népszaporulatot felemésztették a háborúk. Különösen nagyarányú volt a lakosság pusztulása az Alföldön, a Dunántúl 16, sz. eleji 900 000 lakosából pedig csak 300 000 maradt meg a 17, század végére, A hadseregek vonulásai következtében igen sokan kényszerültek elbujdosásra, és a császári seregek állandó tartózkodási helyei körül gyakran kipusztult a lakosság. (1) Mindez a munkaerő vonatkozásában annak állandó költözését, a települések elnéptelenedését eredményezte, a gazdálkodás vonatkozásában pedig az intenziv gazdálkodás iránti érdektelenséget, a külterjes állattartás gyakoriságát. A 16-17. századi általános jelenségek Zalában is érvényesek voltak természetesen. Az általános jegyek mellett azonban meg kell vizsgálnunk az egyéni sajátosságokat. Konkrétabban érdemes megfigyelni a zalai végvári rendszer hatását a településszerkezetre. Ha a történeti Zala megye várait felsorolom, tekintélyes számot kapok. E várak java része az úgynevezett kisvárak, tarisznyavárak, erősségek stb. közé tartozott. Az un. kisváras rendszer érdekesen és sajátosan hatott a megye életére, valamint a településszerkezetre. A zalai várak nagy részének létszáma a 17. században öt-tiz és száz között mozgott. A várak kis létszámából és abból, hogy a várak épségben tartására szükség volt a falvak segitségére, következik, hogy a várak-falvak közötti kapcsolat igen sokoldalú és közvetlen volt. A falvak akarva nem akarva kényszerültek a vár segitségére sietni. A segitség leginkább a végházak épitéséhez, illetve javitásához volt szükséges, többnyire gratuitus labor formájában történt a végrehajtás. (2) ' A másik oldalról az jellemző, hogy a katonák is gazdálkodnak, főleg szőlőiket müvelik, állatokat tartanak, és az ezekkel kapcsolatos munkák elvégzése rendkivül fontos számukra. (3) Sőt egyesek megszöknek a várból, és letelepednek a faluban: Darabos Gáspár egerszegi hadnagy jelenti Batthyány Ádámnak, hogy Kapornakon a vitézek közül heten vagy nyolcan a fizetést felvették, és kik az urak jószágában, kik a nem esek-faluiban vettek maguknak lakást. Hasonló a helyzet Egerszegen is. (4) Az üres házak mintegy bizonyítják a depopulációt. A 17. század első felében az előző évtizedek folytatásaként jelentős és súlyos károkat okoznak a falvakban is a török portyák. A török részéről nagy támadások ritkán fordulnak elő, de a fenyegetések szinte állandóak, és nagyon gyakoriak maguk a portyák is. Érdekes módon a 17. századi adatok között nem annyira azzal az értesítéssel vagy leírással találkozunk, hogy a török erre vagy arra a várra tört rá — persze ilyen is van —, hanem inkább azzal, hogy az ellenség valamelyik vár környékét 125