Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - IRODALOM - Degré Alajos: Varga Endre: A királyi Curia 1790–1950. Bp., 1974. / 251–255. o.

azonban részletesen kimutatja, milyen meggondolt instrukciókat adott Deák Ferenc igazságügyminiszter a Kúriának, melynek szervezetét a márciusi alkotmány változatlanul hagyta, menynyire semmit sem változtatott a forradalom a Kúria ítélkezésén, milyen jogcímeket hozott fel a Pesten visszamaradás okául, milyen egyszerű intézkedésekkel bírta rá Windischgrötz a Kúriát, hogy 1849 januárjának végén az ítélkezés sorát ismét felvegye, még azt is, hány ülést tartott, és hogy április 8 után már többet kiadmányt nem adott ki, de beérkező iratokat még elfogadott. Holott erről az időről aiig maradt irat, az utolsó hetekről már csak a postakönyv. De ebből is tud érdemi következtetéseket levonni. Érdekesen jellemzi a Vukovics Sebő rendeleteivel létrehozott új felsőbíróságok személyi összetételét, és a két újonnan kinevezett elnöknek, Perényi Zsigmondnak és Nagy Károlynak készségét a Vukovics által megszabott irányelvek (botbüntetés teljes eltörlése, nemes és nem nemes közti minden perjogi és büntetőjogi megkülönböztetés megszüntetése) végrehajtására. A könyvnek jogtörténetileg legfontosabb része azonban a Kúria peres eljárásának ismertetése. Egyfelől teljesen életközeibe hozza az ott folyó munkát, pontosan leírja pl. a perfelvétel lebonyolítását, ennek során ki, mit, milyen helyiségben csinált, másrészt olyan gondosan ismerteti a különböző "feleselések" és pergátló, perhalasztó kifogások buktatóit, hogy most válik világossá, a középkori maradványokkal teli perrendtartás mellett hogyan lehetett évszázadig is húzni egy pert teljesen legálisan. A már nívós jogtudományi munkákból, Huszty, Kelemen, Frank Ignác könyveiből a jogszabályokat ugyan ismerjük, de azok gyakorlati alkalmazásáról, és az ebből származó hihetetlen lassúságról csak most szerzünk tudómást. Wenzel idézett könyve óta az 1848 előtt működött Kúria működését^nagyon magasra értékeltük, magánjogi ítélkezéseit nagyon színvonalasnak láttuk. Nagyon kellett ez a könyv, hogy reálisan lássuk e nagyon fontos és nagy tekintélyű testület működését, mely ennyire függő állapotban, ennyire korszerűtlen szervezetben és perrendtartás mellett is képes volt a részletekben magánjogunk fejlesztését is szolgáló döntések meghozatalára. Degré Alajos 255