Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - FIGYELŐ - Kosáry Domokos: A romániai levéltárak feudáliskori hungarica anyagáról / 453–495. o.

részesült apátság (de Clusmonustra) már a középkorban sok viszontagságon esett át. Legrégibb okleveleit Vilmos erdélyi püspök (1204-1221) égette el, azon erőszakos események során, amelyek az apátság és püspökség között a kiváltságok körül folyt vitát jellemezték. A megmaradt, illetve ujabb oklevelek a tatár támadáskor égtek el. Ezután az apátság 1263-ban kapott IV. Bélától uj kiváltságlevelet. Javai az 1556-i szekularizációval a fiscus kezére kerültek. 1581-ben Báthory István egy részüket az általa ide telepitett jezsuitáknak adományozta, akik itt húzódtak meg azután is, hogy a XVII. század elején e jogokat tőlük visszavonták, és a birtokok újra fiscusi kezelésbe jutottak, iratanyagukat 1773-ig az erdélyi fiscusi levéltár őrzi. Midőn a hiteleshelyi levéltárat 1882-ben Budapestre vitték, a magánlevéltár helyben maradt. Filmen: oklevelek, 1268-1540 (767 felv. ), OL. Kolozsmonostori (apátsági) alapitványi uradalom gazdasági levéltára (Cluj, Kolozsvár, az Akadémia Tört. Levéltárában). Töredékes anyag, A birtokok sorsáról fent szóltunk. Filmen: oklevelek, 1284-XVI. sz. (128 felv.), OL. Kolozsmonostori bencés apátság hiteleshelyi (országos) levéltára, 1438-1833 (OL, F 14-34, a Gyulafehérvári Káptalan hiteleshelyi levéltárában; 17,64 fm. ). Erdély egyetlen hiteleshelyi joggal biró konventje. Középkori viszontagságaira fent már utaltunk. Ismertetését és a rávonatkozó irodalmat itt mellőzzük. A ferencesrendi levéltári anyagról az irodalom nyújt bizonyos adatokat. Boros Fortunát, Az erdélyi ferencesek (Cluj-Kolozsvár 1927), csak a speciálisan erdélyi, stefanita provincia (előzőleg 1640-1729 közt custodiatus), illetve régi minorita és obszerváns jogeló'djei történetével foglalkozik, igy az ujabb (XVIII. századi) konventuális minorita kolostorokat figyelmen kivül hagyja. Viszont felsorolja és felhasználja, megfelelő jegyzetapparátus kiséretében, a stefanita provincia történetére vonatkozó, régi kéziratos forrásokat. Ezek közül elsőnek Kájoni János (1629-1687), De origine custodiae Sancti Stephani in Transylvania c. kéziratát kell emlitenünk; a szerző ortodox román család fiából lett ferencrendi szerzetes, énekgyüjtó', zenész, a csiksomlyói rendház kulturális központtá fejles ztó'je, nyomdaalapitó, magyar herbáriumok és versek irója, a helyi szinjátszás ösztönzője. E kézirat kiegészitését a székely származású Györffy Pál (1671-1748) volt tartományfőnök nyomatta ki előbb Rómában, a jezsuiták elleni védekezésül: Opusculum de artu, progressu ac vicissitudinibus olim custodiae, nunc provinciáé fratrum minorum strictioris observantiae . , . (Roma 1737), majd pedig meg ugyanazon évben, második kiadásban Csiksomlyón is: Ortus, progressus, vicissitudines, excisio et restauratio olim custodiae, . , . nunc . .. provinciáé (1737). Veres Lajos medgyesi házfőnök kézirata: Facies vetus et nova Transsylvaniáé franciscanae (175 3) az egyházi jóváhagyást is megkapta, de mégsem jelent meg nyomtatásban, hanem a rendtartományi levéltárba került. Sok általános vonatkozás található, az eló'zó' szövegek nyomán, Losteiner Leonhard alább, Csiksomlyónál id. kéziratában is. Eró's Modeszt, aki 1823-1826 közt az erdélyi rendtartomány 476