Levéltári Szemle, 25. (1975)
Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - Glatz Ferenc: Legújabbkori helytörténetírásunk néhány kérdéséhez / 69–76. o.
són, túl a társadalmi változások dokumentálásán, lemérhetőségén - olyan társadalmi-történeti jelenségek tudományos feltárásához, a történettudomány témaköreibe emeléséhez vezethetnek, melyek legújabbkori szaktudományos feldolgozásainkból általában kimaradnak . S különösen érezzük mindennek hiányát az "átmeneti" időszakok bemutatásánál. 3. S mindezt azt hiszem nem egyszerűen a "téma érdekessége" és hasonló kérdésfeltevések miatt kell felszabadulásunk kora történetkutatásánál időzve kiemelnünk, hanem a történeti értékelés megalapozottsága érdekében is. A kortörténeti kérdések értékelése adja az alapot a történészek között meg-megerősödő, gyakran kiterebélyesedő vitáknak. S e viták igen ritkán térnek ki annak elemzésére: vajon az innen-onnan elhangzó álláspontok, mint a történeti folyamatok értékelése, mennyire megalapozottak? S itt most nem is a bevont forrásanyagok körének szélességére gondolunk, hanem a forrásanyaggal bizonyítás mikéntjére. Mert vajon értékelheti-e az a legújabb korral foglalkozó kutató a különböző társadalmi rétegek pozitív vagy negatív politikai reflexióit, aki nem ismeri a politikai megmozdulásban részt vevők egész társadalmi elhelyezkedését? Azt, hogy a társadalom szóban forgó csoportja milyen környezetbe, a gazdasági-politikai gondolkodásbéli normák milyen rendszerébe született bele; hogy milyen indítékokból, milyen műveltsági anyag, életszemlélet alapján áll szembe akár a pozitív társadalmi folyamatokkal? Nézzük csak példaként a mezőgazdaság szocialista átszervezésének történetileg lényegében befejezett folyamatát.Mindenki előtt - később bizonyítottan - számára is előnyösebb szövetkezetesítés programjával. Az is ismert, hogy a parasztságban évszázadok során felgyűlt földtulajdon utáni vágj s az ötvenes évek hibái által is erősödő közös-gazdálkodás-ellenség itt igen nagy szerepet játszott. Azok az írások adnak a dolgozó emberről elfogadható igazán hű képet az átszervezés idején, amelyek felfedik a paraszti életforma általában erős hatását, az új iránti kisebb érzékenységet, összenövését szerszámaival, állataival. Észreveszik a folyamat emberileg nehéz, megrázó voltát. "Egymás után vezették a gazdák állataikat a falun végig, az asszonyok, gyerekek sírva kísérték a kedvenc tehenet...", olvashatjuk az egyik dolgozatban. (Mindez egy olyan termelőszövetkezet megalakulásánál, amelyik néhány év múlva a paraszti életforma ugrásszerű könnyítését, javulását hozza.; Vagyis: ha ismerjük a társadalmi, politikai eseményekben részt vevők mindennapi kötődését, örökölt, vagy éppen alakuló életkörülményeiket, akkor a történeti kép sokszínű, az értékelés sokkal differenciáltabb lehet. Csak azon kutatások adhatnak általánosításra, értékelésre alapot, amelyek vállalkoznak arra, hogy a társadalmi jelenségeket a maguk sokoldalú "''meghatározottságukban, ha kell egyediségükben világítsák meg... A legújabbkori helytörténeti tanulmányoknak tehát mind a források országos méretű számbavétele, feltárása, mind pedig a kutatások szempontjainak gazdagítása, az értékelés differenciálttá tétele terén igen jelentős funkciója lehet. 76
