Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - KRÓNIKA - Ságvári Ágnes: Dániai útijelentés / 579–595. o.

gyűjteményes fondjegyzékének készitését, valamint középkori levéltári anyagok ujabb felmérését (ezen a 2 tagú tudományos feldolgozó részleg munkálkodik). Meg kell jegyeznem, hogy az összes területi levéltár túlhaladottnak minősítette a múlt század végén, a levéltárak szakmai-tudományos fejlődésének kezdetén keletkezett, akkor időszerű centralizációt és az ezzel együttjáró egyszemélyi vezetést. Gyakorlatilag - mint arra már utaltam - a levéltárak önállóságra törekednek. Profiljukat az általuk felügyelt terület jellege, hagyományai, - a felsőoktatási intézmények­kel kialakult kooperáció - és nem utolsó sorban a levéltárak személyi állománya, az ott kialakult tudományos igény alakitja ki. Függ az egyes levéltárak önállósága és tudományos műhely jellege attól is, mi­ként veszik ki részüket nagy, országos, vagy skandináviai méretű köz­pontilag kijelölt feladatok vállalásából és megoldásából. Az osztályokon belül a munka nem oszlik referensekre, inkább té-^ mafelelosök vannak (egy-egy segédlet készitésére felelőst jelöltek ki, egy munkatárs felelős a technikáért, a várostörténeti kutatásoknak kü­lön koordinátora van, stb. Ennek a munkaszervezésnek előnye, hogy az egy osztályon dolgozók lényegében minden anyagot ismernek, s hogy egy-egy célfeladatot teljes ero ráfordítással gyorsan el lehet végezni. Korlátozza ugyanakkor e specializálódást és lassitja a levéltár tudomá­nyos központtá válását. (A specializálódás csupán az egyéni tudományos munka terén valósul meg. ) A dán kollégák közül többen felvetették esetleges szakreferensi intézmény bevezetését, amely a Központi Gaz­dasági Levéltárban jól bevált. A számunkra tanulságos speciális kérdésekre a területi levéltárak ismertetése során térek ki. Jelentós mennyiségű filmezés a biztonsági filmezésen kivül nincs. A restaurálás folyamatos, de nem tömeges feladat. Még kell azt is jegyeznem, hogy jóllehet különböző irattári rend szerint, de a helyi, területi és kormányzati szintről bekerült le­véltári anyagokat a levéltárak rendben, mutatókönyvekkel együtt kapják meg, s ezek mind használhatók. Az anyagok és raktárak fizikai álla­pota és viszonylag elfogadható rendezettsége következtében - amely je­lenség évtizedek óta kialakult hagyományos rendszeretetre vall - ren­dezés, állag-megóvásra, költöztetésre, begyűjtésre, különböző szervek ellenőrzésére a miénknél sokkal kevesebb időt kell forditaniok. Legnagyobb területi levéltár a Sjeallandi Levéltár. (Székhelye: Kop­penhága. Anyagának mennyisége: 12 000 folyóméter, állandó munkatár­sainak száma: 8. ) Vezetője: Dr. Harald J^rgensen. Külön részleg foglalkozik a gépi feldolgozás problémáival. Több évszázad anyagait dolgozták fel gépen. Az erre vonatkozó segédlet és módszertani útmu­tató hamarosan német nyelven is megjelenik. Külön felelőse van a köz­igazgatási reform következtében kialakult nagyvárosi kommunáknak, amelyek több községet ölelnek fel. Ennek, az egyébként minden terüle­ti levéltárban külön felelősként funkcionáló munkatársnak a feladata a területen még fellelhető helyi anyagok mentése. Sjeallanban külön prob­léma (de nem külön szakreferens témaköre) a koppenhágai agglomeráció 584

Next

/
Oldalképek
Tartalom