Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - Farkas Gábor: A Fejér Megyei Tanács VB Mezőgazdasági Osztályának iratkezelési rendszere, 1950–1956 / 49–68. o.

8131-1950-1951* Ingatlanfelajánlási ügyek tömegesen fordulnak elő, bár egyes rendelkezések szerint az ingatlanról való lemondást csak indokolt esetekben fogad­hat el a Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztálya. Elfogadás ese­tén, ha az nem a gazdasági év végén volt, úgy a félnek kel­lett továbbra is gondoskodni az ingatlan hasznosításáról, ő viselte annak minden terhét. Ingatlan lemondás 1950-1951-ben az ingatlan tulajdonos kezdeményezésére történt. A felek le­mondási nyilatkozatot nyújtottak be a községi tanács vb-hez. Ezt a nyilatkozatot a Megyei Tanács VB. Mezőgazdasági Osztá­lyához küldték. A lemondó nyilatkozat tartalmazza az ingat­lantulajdonos nevét, lakhelyét, ill. ha közös tulajdon, akkor az összes ingatlantulajdonost felsorolja. Ezután a lemondásra került terület adatai következnek: az ingatlan mely közságben, illetve mely határban van, helyrajzi száma, a művelési ág, az ingatlan területe, kataszteri tiszta jövedelme (arany koroná­ban kifejezve), mikor jutottak az ingatlanhoz, ill. hány gaz­dasági évben művelték? Amennyiben házingatlanról való lemon­dás történt, akkor a nyilatkozatban még feltüntették a szobák számát, s a ház használati idejét. A nyilatkozat záradékkal­végződik, mely szerint az alulírottak visszavonhatatlanul le­mondanak a felsorolt ingatlanokról, további megkérdezésük nél­kül beleegyeznek abba, hogy az államkincstár javára a tulaj­donjogot a telekkönyvi hatóság bekebelezze. Az ingatlan lemon­dási eljárás elég egyszerűen ment végbe, éppen ezért kevés i­rat is keletkezett ez ügyben. A lemondó nyilatkozat mellett a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Mezőgazdasági Osztálya ál­tal kiadott véghatározat van, s az illetékes járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság végzése a kincstár részére történt bekebelezéséről. Lényegeben ezzel a három irattal az ingatlan­lemondási eljárás be is fejeződött. Valamivel bonyolultabb volt a 600-1945. M.E.^sz. rendelet - 1946. IX.te. -^alapján ki­osztott birtokról való lemondás. Bár az egész akció végcélja, - az, hogy minél többen mondjanak le ingatlanaikról térítés­mentesen az államkincstár javára - nem volt kétséges, de a juttatott ingatlanokról való lemondás politikai kérdésként ve­tődött fel, s ennek ellensúlyozására a hivatali ügymenet bü­rokratikus tendenciáit vonultatta fel a hatóság. Ezek eseté­ben a lemondó nyilatkozathoz csatolni kellett a juttatott in­gatlan telekkönyvi bekebelezését bizonyító végzést, a községi földigénylő bizottság elnöke aláírásával ellátott birtokleve­let, valamint egy jegyzőkönyvet, amelyben a felek kifejezték, hogy az ingatlanra szükségük nincs, s megokolják, miért nem tartanak arra igényt. (Ezek között gyakrabban szerepel az el­költözés, a munkaképtelenség, a földműveléssel való felhagyás stb.) Az előbbiek között soha nem szerepelnek a tulajdonkép­peni okok: a mezőgazdaságra háruló nagy terhek, melyeket a törpe- és kisbirtokos parasztság 1950 után már egyáltalán nem, de a közép- ás gazdagparasztság is egyre kevésbé, majd 1954­1955 után már ő sem tudott elviselni. 1952-ben a hasonló ügye­ket a 61. csoportszámon, az 1953-56 években a 614. szám alatt iktatták. Az ingatlanlemondási, illetve felajánlási iratokat kiselejtezni nem lehet. Az említett három alapirathoz csatolt egyéb jegyzőkönyvek, igazolások, telekkönyvi végzések az ügy szempontjából fontosak. 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom