Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - FIGYELŐ - Kosáry Domokos: A romániai levéltárak feudáliskori hungarica anyagáról / 453–495. o.

(Néhány erdélyi rendház Budapestre és Kassára került, töredékes irataitól itt eltekintünk. ) A jezsuitákra: Kari Ludwig Czekelius (1804-1869) kéziratai közt: Geschichte des Jesuitismus in Siebenbürgen von der Zeit der Franz Rakóczischen Revolution bis zum Jahre 17 59 (Brukenthal Múzeum, Nagyszeben). Barta István, Az 174 3. évi moldvai jezsuita misszió (RE 1943, 70-90). Temesváry János, Adalékok az erdélyi jezs

uita rendházak eltörlése történetéhez (Bp. 1935). - Gyulafehérvár: Wilhelm Schmidt, Die Je

suiten in Karlsburg vom Jahre 1713 bis zur endlichen Aufhebung des Ordens derselben im Jahre 1

7 73 (ASL, NF. VII. 1866"). Kolozsmonostor és Kolozsvár: a jezsuiták volt kolozsmonostori birtokukon húzódtak meg, mielőtt 1701-ben Kolozsvárra visszatértek; vö. Biró Vencel, A kolozsmonostori be

lső jezsuita r

endház és iskola Bethlen és a Rákóczi-fejedelmek idején" (Kolozsvár 19 31). Levéltárukmaradványai közt vagy 20 gazdasági, pénzügyi naplót talált és ismertetett Jakab Elek, A kolozsmonostori zárda, mint üldözöttek menhelye (Sz 1889, 1-18, 97-120). A kolozsvári jezsuiták História Domusa Pray Györgyhöz és általa a budapesti EK kéziratai közé került. Az OSzKK gyűjteményében: História Societatis Jesu Claudiopoli, 1701-1704 (Fol. Lat. 2039, 329 f. ). A temesvári jezsuita rendház és misszió iratait a csanádi püspökség temesvári levéltára őrzi: Annuae Missionis Societatis Jesu (1716-1752), Ephemerides Missionis Societatis Jesu (17191753). Egyes erdélyi jezsuita rendházak irataiból töredékek a gyulafehérvári Batthyány-könyvtárba kerültek, A piarista rendházak erdélyi iratanyagáról csak az irodalomból tudunk. Vö. Biró Vencel, A kegyesrend Beszterc

én, Medgyesen és a kolozsvári főiskola bölcsészeti ka

rán (Kolozsvár 1948). 13.7, Refo

rmátus püspök

ségek (egyház

kerületek) Erdélyi ref. püspök

ség (egyházkerület) levéltára (Cluj, Kolozsvár; a Farkas utcai templomban elhelyezve). Az erdélyi ref. egyház autonóm egyházi szervezet volt a reformációtól 188l-ig. Ezután előbb a magyarországi, majd 1918 után a romániai ref. egyház Erdélyi (Kolozsvári) egyházkerülete. Levéltárának feudális kori anyaga eredetileg 2 fő részből állt. Az egyik a superintendens (püspök), valamint az o elnöklete alatt a lelkészek részvételével évente tartott generális synodus (zsinat) kifejezetten egyházi irataival, amelyek 1589-ig nyúltak vissza, elégett Nagyenyed (az akkori püspöki székhely) pusztulásakor 1849-ben. A püspöki levéltár csak a székhelynek Kolozsvárra történt áthelyezése óta, 1850-tól kezdve maradt meg, és a korábbi időkre csak visszamenőleg, másolatban szerzett be bizonyos iratokat, igy a régebbi zsinati végzéseket. Nagyrészt megmaradt azonban a másik fő rész, vagyis az egyházkerület legfőbb világi kormányzati szerve: a Supremum Consistorium levéltára. Ez a ref. rendi szervezet 1632-ben alakult meg és 1709-1713 közt nyerte el fejlett formáját. Elnöke és tagjainak többsége a magas guberniumi tisztségeket viselő református 478