Levéltári Szemle, 25. (1975)
Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Kálnoki Kis Tamás: Kelemen Lajos (II.) / 399–425. o.
hogy nincs meg nekik. Most tudakolta Négyessy László professzor ur Kováts Margit tanárnő utján Bethlen Kata képét. Én nem ismerem, de lehet, hogy valamelyik leányági családnál meg lesz. Leányának Haller Borbárának képe megvan br. Jósika Sámuelnél, itt Kolozsvárt, férje képével együtt. Mivel az a Teleki Pál, ki Haller Borbarát elvette a paszmosi ághoz tartozott, alkalomadtán utánna kérdezodsödöm itt, hogy nincs-e náluk Bethlen Kata kép? Nem nagyon hiszem, mert a kitagadott leány aligha futott anyja képéért. Annyi bizonyos, hogy a Telekiek ezen ágánál vannak családi képek s itt Kolozsvárt is Teleki Ferencz anyósánál br. Bánffy Ernonénél vagy 60 darab régi családi képet láttam, melyeket össze is szándékozom irni, mihelyt gr. Teleki Ferenc két derék fiával alkalmam lehet erről beszélni. Egyszer már szóltam nekik s szives készséggel jelezték előre is beleegyezésüket, de ok csak vendégek itt, mert Magyarországon tanulnak. Mikor meglátom okét itthon, érdeklődni fogok az ügyben. Bethlen Kata dédunokájának Haller Karolinának Matskássy Lajosnénak idős korából való akvarell-képét özv. Káli Nagy Istvánné br. P. Horváth Laurától a Budapesten élo br. Horváth Emil kapta rokoni ajándékba s az ott most nála van. Nem volt szép no. Ott Méltóságos Asszony esetleg megláthatja, ha ugyan br. Horváth Emilt nem tartja feleslegesnek megismerni, mert az ha tán ily célból szükséges lehet, szerencsének kevésbbé mondható. Annyi bizonyos, hogy ebben az úrban semmi sincs Bethlen Katából, bár egyenes leszármazottja ő is. O először örmény, aztán ügyvéd és legutoljára báró. Különben irodalmilag tanult, érdekló'dó' ember s kétségtelenül a Méltóságos Asszonynak szivesen áll rendelkezésére, ha a kép ügyében esetleg hozzá fordul. Keserűséggel gondolok arra, hogy milyen mulasztást követtünk el az ily emlékek összegyűjtésében is. Amig könnyen tehettük volna, addig nem tettük s most akarva is a legnagyobb nehézségekkel tehetünk valamit. Én ha egy két hónapos nyári szabadjegyet kaphattam volna, akármikor elmentem volna egy darab kenyérrel és szalonnával a zsebenben minden dijazás nélkül is bár fényképekben összeszedni a régi erdélyi társadalom még a sok pusztulás után is szép képanyagát. A gondolatot föl is vetettem itt s mind Posta Bélának, mind Erdélyi Pálnak figyelmébe ajánlottam. Posta sok megértéssel fogadta. Az o jó fényképész laboránsával szerettem volna menni leginkább. Tervem volt a régi udvarházak, történelmi nevezetességű helységek, templomok, csataterek képeit is ezzel az alkalommal behozni. En Erdély ily emlékeit jobban ismertem és ismerem, mint itt az egész egyetem minden pereputtyaval ismerte. De koldulni nem szoktam s igy semmi sem lett a terveimből. A laboránsnak bármily kevés napidijjára nem volt pénz s a dolog ezen elmúlt. Erdélyi Pállal - ismerve ó't - végre 1908 ban v 909 ben mint saját inditványát vittem az ügyet az EME választmányához. El is fogadták, de az egyesületnek nem volt pénze s a végrehajtás elmaradt, mert senki sem tett érdekében semmit s én mint szegény ember nem erőszakoltam, hogy nehogy anyagi érdekekért való tülekedésnek Ítéljék. Akkor 500 koronával gyönyörű dolgokat lehetett volna csinálni. Most 5000 leivel ha lehetne annyit. Akkor nem volt semmi akadály a pénz és belátáshiányon kivül. Ma tizfélét kell legyó'zni. Akkor fiatal mozgékony ember voltam; - most tólem is gyorsan 415