Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Borsa Iván: Egy nemzetközi levéltári kérdőív 1873-ból / 361–368. o.

bok felkeresését. Az országos levéltárnál ezen közönséges dicasterialis eljárástól a rend csak abban különbözik, hogy az igtató könyvön kivül még egy külön anyakönyv is létezik, melyben az egész levéltár szakok szerint való felosztása el van sorolva, s melylyel összhangzásban vannak megjegyezve a szekrények

, hova egyes szakok iratai betétetnek. S minden ilyen Szekrény részletes tartalmához külön lajstrom van csatolva. ' S ugy hiszem, közlevéltárainkról, úgymint azok most az uj szervezés küszöbén történeti rámáikban vannak, - e rövid jelentésben ki van meritve, mind az, mit az olasz kormány tudni óhajt, vagy a mit neki jelenleg mondhatni. Eszmetársulásnál fogva azonban nem tartóztathatom magamat befejezésül megjegyezni, miszerint az 1765: 12 törvényezikk rendelete, mely az államjogra vonatkozó minden okmányokat a kamarai levéltárakból az országos archivumba áttétetni parancsolta, - még mai napig sincs végrehajtva, - s hogy továbbá a hazánkat illető régibb közjogi iratok nagy mennyisége részint mindjárt a mohácsi csata után Mária özvegy királyné által, részint utóbb a törökhóditás és belső villongások alatt az országlási székhely állandóságának hiányában szükségkép a bécsi császári királyi udvari titkos levéltárba került, s a magyar nemzetnek kétségtelen igénye s érdeke is van, e történeti kincset alkalmas időben saját levéltára számára visszaszerezni. Budán augusztus 12-én 1873. Török János s.k. országos folevéltárnok. -oOoMint a jelentésből is látható, Török János a belügyminiszteri felhatalmazás alapján adatszolgáltatásra kérte Gervay Károlyt, a kincstári levéltár igazgatóját és Suhajdy Györgyöt, aki a helytartótanácsi levéltár ügyeit vezette. Gervay nem kifogástalan stilussal fogalmazott válaszából részletesebb képet kapunk a legértékesebb forrásanyagot őrző részlegben folyt kutatásokról. "Meg kell jegyeznem, hogy miután ezen levéltárban hazánk legérdekesebb történelmünket kivéve leginkább azon irományok őriztetnek, melyek az álladalmi, koronái és a királyi jog által adományilag részesült magány birtokokat és javaikat illetik, ezeknek a documentumoknak kiadatása vagy közlése mai nap is csak előre bocsájtott Királyi Jogügyek Igazgatósága kihallgatása után engedélyeztetik a m. kir. Pénzügyminisztérium által. Az ősiség eltörléséig 1848-ik évig Pray történetirót és Wenzel Gusztávot kivéve tudósok részéről senkinek sem adatott engedelem a kutatásra. Azon időtől fogva, de főképpen pedig 1867-től Horváth Mihály, Wenzel Gusztáv, Thaly Kálmán, Franki Vilmos, Pesti Frigyes, Nagy Imre, Pauler Gyula, Szilágyi Sándor, Botka Tivadar, Knauz Nándor, Véghelyi Dezső, Rómer Flóris, Balassy Ferenc, Salamon Ferenc és Lehoczky Tivadar uraknak adatott meg a kutatási engedély, akik mindnyájan hazánk történelmi vagy egyes megyék helyrajzi téren voltak vagy jelenleg is tevékenyek. " A hasábosán irt fogalmazványnak az 1848 előtti részénél a másik hasábban zárójelben a következő szöveg olvasható: "NB. Rupp Jakab nyugalmazott levéltári tiszt folytonosan buvárko367