Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - IRODALOM - Degré Alajos: Varga Endre: A királyi Curia 1790–1950. Bp., 1974. / 251–255. o.

laló, és így elbocsájtandó kir. táblai és hétszemélyes táblai ülnököktől a nyugdíj teljes megtagadása (39, 48 1.), az új rend szerint az elsőfokon a kerületi táblák elé tartozó ősiségi pereknek, ha azok még kezdeti stádiumban vannak, a felek részére visszaadása (43 l.)» ami még ha új perfelvételt eszközöltek is a kerületi -táblán, az időmúlás miatt hátrányokkal járhatott, a hűtlenségi és felségsértési pereknek a Magyarországon érthetőleg igen rossz emlékű delegált külön bíróságok hatáskörében való meghagyása (63.1.). Az ügyvitel ismertetése kapcsán világosan is megjegyzi a szerző, hogy az ügyvitel és a hivatal felfogása tekintetében a Kúria elmaradt a központi kormányhatóságok mögött, nem volt hajlandó rendszeres iktatást, iratnyilvántartást bevezetni, aminek sokszor igen későn észrevett iratelveszések lettek a következményei. A Kúria ülnökei a bíráskodást nem hivatásnak, hanem mellékfoglalkozásnak tekintették (259-261 1.). Ez mind igaz, magam is arra az álláspontra helyezkedtem évtizedekkel ezelőtt, hogy a Kúriától életképes reformgondolatokat hiába vártak (Kolosváry Bálint Emlékkönyv 1939), de a II. Józseffel szembeni állásfoglalást nemcsak lustaság és tudatlanság okozta, hanem az erőszakos, sokszor jogsértő, és a megszokott rendet hirtelen felforgató rendelkezések iránti jogos bizalmatlanság is. Részletesen bizonyítja a szerző, milyen gondosan ügyelt az udvar a múlt század első felében is arra, hogy lojális, udvarhű elemek kerüljenek a Kúria bírói székébe, akiktől minden ellenzéki gondolat idegen (101, -257 1.), aminek természetes következményei a Wesselényi, az országgyűlési ifjak és Kossuth nóta pereiben az udvar intencióinak teljesen megfelelő ítéletek voltak (121-123 1.). Legyen szabad azonban jellemzését egy családi emlékkel kiegészítenem. Szerencsy István személynökről azt jegyzi meg, hogy hosszabb bécsi, kancelláriai szolgálat után került székébe, és az 1840-es országgyűlés alsó táblájának utolsó ülésén energikus beszédben köszönte meg a követek "állásukhoz méltó szilárd magatartását" (158, 258. 1.). Nagyapám, aki a juratusok legturbulensebb Kossuthra esküvő - szárnyához tartozott, és ügyvédi diplomáját soha nem kapta meg (OL. Személynöki Levéltár Protocollum neo censuratorum 1837-69 évi köt. 47 1.), négy évtizeddel később szükségesnek tartotta feljegyezni Szerencsyről, hogy a tüntető juratusok ellen kivonult katonaságot elvezényelhette, a juratusoknak Széchenyi ellen tervezett macskazenéjét erélyesen, de a juratus testület saját határozatának kiprovokálásával akadályozta meg, és jókat nevetett a juratusoknak a pesti német színház - elleni - tettlegességgel tarkázott tüntetésén (Visszaemlékezéseim. 1883.1.63-67 1.), tehát a nagyon kevéssé lojális ifjúság igaz barátjának látta. Egy másik téma, amivel a szerző különös részletességgel foglalkozik, a Kúria működése 1848-ban, megszüntetése és helyebe új, teljesen polgári jellegű felsőbíróságok szervezése 1849-ben. Ezeket az alapvető tényeket jól ismerjük, azt is tudjuk, hogy a magyar kormány részéről a megszüntetésre az adott okot, hogy 1849 újévkor, amikor a kormány és az országgyűlés Debrecenbe költözött, a Kúria nem követte. A szerző 254