Levéltári Szemle, 25. (1975)
Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Scholz Tamás: A mikrofilm mint biztonsági film a levéltárakban / 209–226. o.
A bemutatott különböző sérülések egyértelműen mutatják, hogy milyen lényeges az ellenőrzött hívás-fixálás-cserzésmosás folyamat a film előhívása során, és hogy mennyire fontosak a megfelelő tárolási körülmények, melyek felelősek a biológiai kártételekért. Ugyanakkor igazolható egyértelműen az a régi tapasztalat, hogy a biztonsági filmet nem szabad kutatói film céljaira igénybe venni, még szükségből sem. Ebben a kérdésben nyilván ideális állapotot az jelentene, ha nem két filmből, hanem háromból állana a levéltári filmkészlet. Az első negatív csak biztonsági célokat szolgálna, annak jó körülmények között tartásával biztosítani a hosszú, mintegy 100-150 éves időtartamot, és a filmeket csak ellenőrzés céljaira, kazettás olvasógépeken szabadna átnézni, mely a mechanikai sérüléseket minimálisra csökkenti. A 2. példány úgynevezett mesterfilm lehetne, mely tulajdonképpen a gyorsan tönkremenő 3. példány - a kutatói film - reprodukálását biztosítaná. Természetesen egy ilyen "ideális" megoldás jelentős anyagi eszközök igénybevételét jelenti, és bizonyos személyi kapacitás-növelést is. Nyilván sokáig nem lesz még erre módunk, de azt hiszem, hogy érdemes távlati célként magunk elé tűzni. II . A mikrofilm tárolási körülményeinek megállapítására végzett vizsgalatok első eredményei Mint az I. részben bemutattam, a filmek helytelen tárolási körülményei komoly veszélyeket rejtenek magukban, hiszen sem a levegőben levő portól, sem a porral együtt az emulzión megtelepedni képes biológiai kártevőktől nem tudjuk megvédeni a biztonsági filmjeinket, ha azok szabadon érintkezhetnek a levegővel. Az eddigi tárolási módszer, mely csupán kartondobozzal védte a filmet, nem megfelelő. Ugyanakkor az új biztonsági filmtár elhelyezésekor a tervezők az 0L által igényelt klimatizálási körülményeket az adott helyszinen megoldani nem tudták. így felmerült annak gondolata, hogy újfajta tárolási módszert alakítsunk ki. Az alapötletet a levéltári raktárakkal kapcsolatban elkészült kandidátusi disszertációm eredményei sugallták: ha zárt térben vizsgáljuk a nagymennyiségű papírt, akkor a tér levegőjének relatív nedvességtartalmát egyértelműen a papír hőmérséklete szabja meg, mivel a papírban egyensúlyi nedvesség formájában lényegesen több víz van, mint az azt körülvevő levegőben. Ha a filmet vizsgáljuk ilyen szempontból., akkor az analógia kézenfekvő. A jelenlegi filmtárban tárolt mintegy 16 000 doboz film súlya mintegy 5 tonna. A helységben levő levegő súlya pedig kb. 100 kg. Tehát amennyiben a film tartalmaz nedvességet, márpedig ez közismert, akkor a tárolt filmben többszöröse van a levegőben levő víz mennyiségének, tehát itt is, ha zárt teret hozunk létre, elegendő a filmeket csak termosztálni, szükségtelen a klimatizálás, mert a zárt térben a film egyensúlyi nedvességtartalma fogja szabályozni az őt körülvevő levegő relatív nedvességtartalmát. A mikrofilmnél ezen túlmenően szállítási módjával adott az a lehetőség, hogy minden tekercset viszonylag légmentesen zárt körülmények között tároljunk, hisz jól záródó alumínium dobozban szállítják, melyet még ragasztó210
