Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Borsa Iván: A levéltári-irattári mikrofilmezés szervezési kérdései / 179–196. o.

ma egy korszerű, átlagosan felszerelt műhelynél számításba jöhetnek. '

Felvevőgép Kis műhelynek tekinthető az, amelyben egy fényképész egy év leforgása alatt legfeljebb 50-100-ezer felvétel készít kizárólag kézzel működtetett felvevőgéppel. Erről itt részletesebben szólni nem szükséges. Ha az igény meghaladja az évi 50-100-ezer felvételt, akkor már a felvételezés - az.igényektől függően - történhetik félautomata szakaszos vagy automata folyamatos felvevőgépekkel . Szakaszos (felvételeket egyenként készítő) dokumentumfelvevő gépek esetében a film expozíció után történő továbbítása automatikusan történik, s rendszerint olyan a felvevőgép konstrukciója, hogy egy vagy több, a felvételezésnél lényeges tényezők (kameratávolság, expozíciós idő, fényrekesz, megvilágítás) rögzített vagy automatikusan szabályozott. A felvételezőnek feladata tehát az eredeti dokumentumnak az objektív alá történő helyezése, a nem rögzített vagy automatikusan nem állított tényező (pl. kameratávolság, megvilágítás) szabályozása és az expozíciónak kéz- vagy lábnyomással történő elvégzése. Ma már kapható olyan készülék Í3, ahol a félve telezőnek csak a kameratávolságot kell szabályoznia, továbbá a dokumentumot elhelyeznie és exponálnia. - Ilyen körülmények között a felvételezés ezeken a gépeken már nem igényel szakképzett fényképészt. Betanított munkásokkal is igen szép eredményeket lehet elérni. - Szakaszos felvevőgéppel a gyakorlatban elérhető napi teljesítmény - a kamera konstrukciójától, a felvételezendő eredeti jellegétől és a felvételező adottságaitól függően - 600 és 3000 közé tehető. Egy félautomata felvevőgép élettartamát 12-15 évre lehet tenni, bár az Országos Levéltárnak van egy - immár muzeális jelleggel üzemen kívül helyezett - olyan felvevőgépe, amely 1948 és 1959 között két műszakban, majd 1959-től 1973-ig egy műszakban dolgozott, tehát kb , 36 évesnek tekinthető, egy másik felvevője pedig 1959-től két, majd 1968-tól egy műszakban 26 évet volt üzemképes, míg a kamerafejet 1974-ben ki kellett cserélni. Folyamatos felvevőgépnél lényegében minden folyamat automatizált . Az exponálás az iratnak az adagolóhoz való érintésével kezdődik és addig tart, amíg az irat a filmmel szinkronban nem fut át az optika alatt . Folyamatos adagolás esetén folyamatos felvételezés biztosítható. A teljesítmény itt az adagolástól függ. Ha a felvételezendő eredeti méretben, anyagában, színében homogén, automatikus adagoló is alkalmazható, s ezzel a teljesítmény tovább növelhető. A napi .teljesítmény ilyen esetben több tízezer is lehet. - Megjegyzendő, hogy a folyamatos felvevőgéppel általában nem lehet olyan jó minőségű felvételeket készíteni, mint a szakaszos felvevő egyedi felvételei.