Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Leblancné Kelemen Mária: A Nógrád Megyei Levéltár fejlődése a felszabadulástól napjainkig / 149–165. o.

"... Több jegyzőségben az állami anyakönyvek megsérültek, azokat II. példányokkal pótolni lehet, s ha a főlevéltáros a katonaságtól hazatér, azok rendezését ő irányíthatja szaktudásával . Addig várni kell; egyébként a megyeháza még ma is kórház részére van igénybevéve, ott semmiféle polgári hivatal nem működhet."2) 194-5 • augusztus 11-én Dr. Kovács Jenő alispán azt kéri a Belügyminisztertől, hogy a megyeházáról helyezzék át a szovjet katonai kórházat a város szélén lévő Mária Valéria kórházba, mivel a különböző hivatalok a városban szétszórva, igen rossz körülmények között tudnak csak működni; másrészt így a betegek elkülönítve nyernének elhelyezést. 194-5. december 4-én érkezik meg a Belügyminiszter kedvező válasza: "... a vármegye székházát rövidesen fel fogják szabadítani."3) A katonakórház kiköltözése meg is történt . A vármegyeház rendbehozására, fertőtlenítésére, felszerelésére 50 millió P. előleget kért az alispán a Belügyminisztertől a vármegyei háztartási alapból.4-) Azonban hiába költöztek vissza a hivatalok a régi helyükre, a rendbehozott megyeházára, a még megmaradt levéltári iratanyag nem került vissza többé a régi helyére. A magyar pénzügyminiszter a béketárgyalások előkészítésével kapcsolatban a háború alatt, és azt követőleg Magyarországot ért anyagi károk sürgős számbavételét rendelte el. A levéltárakat ért károk megállapítására a Magyar Országos Levéltár főigazgatóját kérte fel a pénzügyminiszter. Ezért fordult dr. Jánossy Dénes, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója körlevélben minden levéltár vezetőjéhez. Az ő címére 1945. november 21-én az alispán által küldött válaszból részben a már általunk eddig ismert tényeket tudjuk meg, részben' azt, hogy kb. a felmérések szerint - a levéltár kiköltöztetése során a családi levéltárak, a peres iratok szenvedtek legnagyobb veszteséget és a levéltár iratanyagának megközelítőleg 20%-a elpusztult .5) Ahol a háború eseményeinek következtében nem károsodott a levéltári anyag, ott sem sok változás történt közvetlen a felszabadulás után a felszabadulás előttihez viszonyítva. Szervezett iratvédelem nem volt; pusztult az irat a levéltárban és azon kívül. A helyükön maradt levéltárosokat a városi vagy megyei közigazgatás valamelyik területére osztották be, s csak "mellékesen" foglalkozhattak levéltári munkával. Elsősorban - az elpusztult anyakönyvek miatt - a levéltári anyakönyvi II-. példányok alapján az anyakönyvi igényeket elégítették ki, s valamiféle rend kialakítására törekedtek levéltárukban. Végre 1946. márciusában - az Országos Levéltár kérésére a Belügyminiszter utasította a törvényhatóságok vezetőit, hogy a megmaradt vármegyei, városi,^községi levéltárak anyagát helyezzék biztonságba.0) így próbáltak bizonyos szervezett iratvédelmet, iratbegyűjtést megvalósítani, melyhez mintegy ellenpólust jelentett a "papírgyűjtés kapcsán eszközölt" 1947. évi nagy selejtezés, amikoris igen sok irat vált pótol150