Levéltári Szemle, 25. (1975)
Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Buzási János: A Magyar Országos Levéltár nemzetközi kapcsolatai, 1874–1974 / 125–131. o.
A két világháború között a sokoldalú kapcsolatok nehezen kezdődtek újra és szilárd szervezeti keretet egyáltalán nem is kaptak. Az első megmozdulást a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottsága kezdeményezte 1925-ben, amikor körkérdést intézett a különböző államok levéltáraihoz a náluk érvényes kutatási feltételekre vonatkozóan. Ennél jelentősebb volt a párizsi Szellemi Együttműködési Intézet 1932. évi kérdőív-akciója, amely a levéltárak szervezetének és munkájának valamennyi területére kiterjedt. Az akció eredményeképpen az intézet kiadta a levéltárak nemzetközi kalauzát. Az Országos Levéltér új épülete iránt a húszas években széleskörű nemzetközi érdeklődés nyilvánult meg. Az épület a maga korában a legmodernebb európai levéltári épületek közé tartozott és építésének tapasztalatait saját körülményeihez alkalmazva több európai ország hasznosította. A felszabadulás előtt az Országos Levéltár 17 európai és egy tengerentúli országgal (USA) került kapcsolatba. A kapcsolatok intenzitása az egyszerű kiadványcserétől a levéltári egyezményben rögzített együttműködésig terjedt. A kapcsolatok szélesítése elől az Országos Levéltár általában nem zárkózott el, orientációja azonban magán/viselte a Horthyrendszer politikai szűklátókörűség^ének minden jegyét. Ezzel magyarázható, hogy mereven elzárkózott a szovjet tudományos •intézmények részéről a harmincas években jelentkező kapcsolatfelvetéli ajánlatoktól. II. A felszabadulás után az Országos Levéltár előtt soha nem látott távlatok nyíltak. A szocialista forradalom győzelme eredményeképpen létrejött az egységes magyar levéltári rendszer. A Levéltárak Országos Központja irányításával a magyar levéltárak olyan lehetőségekhez jutottak, amilyenekről azelőtt álmodni sem lehetett. Visszatekintve az azóta eltelt negyedszázadra, elmondhatjuk, hogy az Országos Levéltár élni tudott ezekkel a lehetőségekkel. A bekövetkezett fejlődéssel a nemzetközi kapcsolatok kezdetben nem tudtak lépést tartani. A szomszédos népi demokratikus országokkal a kapcsolatok lényegében akkor indultak meg, amikor ezekben az országokban is megszilárdult a népi hatalom és kialakult egységes szocialista levéltári rendszerük, ezután viszont a kapcsolatokban kiegyensúlyozott fejlődés kezdődött. Ami a tőkés országokat illeti, a második világháborút követően a két világrendszer közötti végsőkig felfokozott feszültség és hidegháború logikus következménye volt az elzárkózás és a bizalmatlanság légköre, erre pedig a levéltárak, mint közismert, mindig érzékenyen reagálnak. így hát a tőkés országok levéltáraival a kapcsolat úgyszólván teljesen megszűnt. Az Országos Levéltárnak 1955-ig csak Ausztriával, Olaszországgal és az NSzK-val volt kapcsolata f de ez is mindössze néhány mikrofilmküldeményre szorítkozott. Erre az időszakra esik a bécsi magyar levéltári delegáció működésének felfüggesztése is. Valamelyes változás ezen a téren csak 1955-ben következett be, amikor Magyarországot felvették a Levéltárak lem128
