Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Buzási János: A Magyar Országos Levéltár nemzetközi kapcsolatai, 1874–1974 / 125–131. o.

LEVÉLTÁRTÖRTÉNET Búzási János: A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁRI NEMZETKÖZI KAPCSOLATAI 1874-1974 I. A közvéleményben még ma is találkozhatunk olyan nézettel, amely szerint a levéltárosok, mint a nemzeti történelem emlékeinek őrzői, hajlamosak bezárkózni a nemzeti szemlélet szűk keretei közé, nehezen fogadják be a nemzetközi együttműködés szellemét. Valóban,, a levéltárak nemzetközi szervezetének megalakulása elég sokáig, 1948-ig váratott magára. Ennek okait azonban nem a levéltárosok nemzeti elzárkózásában kell keresni. Példák hosszú sora bizonyítja, hogy a levéltárak nemzetközi kapcsolatai egészen korai időkre nyúlnak vissza. Ahogyan a levéltárak modern értelemben vett szervezete és feladatköre kialakult, úgy vetődött fel törvényszerűen a kutatók külföldi forrásokkal való ellátásának, de nem kevésbé a levéltárak szervezetét, ügyintézését és technikai berendezését illető nemzetközi tapasztalatszerzésnek az igénye. A nemzetközi érintkezés egyidős magával a nemzeti levéltárral. A Magyar Országos Levéltárat az 1874-es újjászervezés óta tekinthetjük modern nemzeti levéltárnak. A nemzetközi kapcsolatok akkortájt legfontosabb területén, a magyar vonatkozású vagy magyar eredetű levéltári anyag felkutatásában, már ezt megelőzően is születtek jelentős eredmények. Magyar történetkutatók jártak különböző külföldi, elsősorban németországi és olaszországi levéltárakban, saját munkáikhoz keresve forrásanyagot. Pauler Gyula az újjászervezett OL kijelölt vezetője, a müncheni Bajor Királyi Levéltárban 1874-ben tett látogatása alkalmával már általános tapasztalatszerzés céljából tanulmányozta az egész bajor levéltárügyet. Kívánságára a müncheni levéltár igazgatója 71 oldalas ismertető összeállítást készített "Das bayerische Archiv-wesen" címmel. Az Országos Levéltár megkülönböztetett érdeklődéssel fordult a legfejlettebb levéltárüggyel rendelkező európai országok, főleg Franciaország és Németország felé. A párizsi Archives Nationales 1874-től kezdve sorozatosan küldte nyomtatásban megjelent leltárait, amelyekért cserébe ugyanilyen jellegű kiadványokat várt volna, az Országos Levéltár azonban a hetyenes években ilyen kiadványokkal még nem rendelkezett. Később más országokból is érkeztek levéltári leltárak. A külföldi levéltári leltárak nem kizárólag a hazai történetkutatók tájékoztatását szolgálták. Bizonyos, hogy a Pauler-féle rendezések elvi megalapozásában befolyásoló tényező volt a franciaországi levéltári anyag struktúrájának tanulmányozása. A leltárak 125