Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - Egey Tibor: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye központi iskolánkívüli népművelési bizottsága, 1923–1945 / 323–351. o.

Kialakul a nyári, Balaton-menti tanfolyamok rendszere és tananyaga. Everite átlag 100 tanitó, tanítónő', tanár és tanárnő', jegyző', lelkész vesz ezeken részt. Külön tanfolyamot szervez a Bizottság a polgármesterek és a főszolgabirók részére is. Valamennyi még élő, hajdani résztvevője e nyári összejöveteleknek azok tartalmi gazdagságára és családias jellegére emlékezik. A tematika évről-évre alig változott - ez érthető is. Céljuk az volt ugyanis, hogy a helyi bizottságok gondnokai, a jegyzó1<, a községekből a lelkészek és a tanítók a tanfolyamokon sorra résztvegyenek. Igy teremtett a bizottság maga köré egységes végrehajtó apparátust. A tanfolyamok anyagának elemzése nem feladatuk - arról csak röviden ennyit: az előadások ismeretterjesztő' jellegűek voltak; azokon országos és megyei szaktekintélyek fejtették ki véleményüket a népmüvelés szervezési, módszertani, tartalmi és gazdasági kérdéseiről. Ugyancsak nem feladatunk, hogy az egyes népművelési formákat (ismeretterjesztés, különböző' tanfolyamok, amatőr művészet, ünnepségek, stb.) tartalmilag elemezzük. A Pestvármegyei Népművelés számai és a Statisztikai Évkönyv (70) kötetei adataikkal tanúsítják a Bizottság eredményes munkáját. A vármegye a törvényhatóságok között az élen állt, a népmüvelés "vezér megyéje" volt. Kimutatható, hogy több, később miniszteri rendelettel általánossá tett népművelési feladat és forma ebben a megyében született meg, és a Bizottság, illetve annak hivatala töltötte be a VKM kisérleti kabinetjének a szerepét.(71) Néhány dolgot azonban, éppen jelentőségük miatt, külön is meg kell emlitenünk. A Bizottság saját erejéből és a minisztérium jelentős támogatásával 1936-ra kiépítette un. népművelési könyvtár hálózatát. Arra törekedtek, hogy lehetőleg minden településen, és elsősorban ott, ahol más egyesület nem tart fenn könyvtárat, legyen kölcsönözhető könyv a gondnok kezében. 1936-ban a bizottságok a népkönyvtárakra is és a gazdakörök könyvtáraira is kiterjesztették felügyeletüket. A könyvtárhálózat kiépítése ma is dicsérendő munkának tekinthető, de ezt a korszerű törekvést nem kisérte a korszerű könyvbeszerzés ténye. Az abszolút politikamentesség elve a gyakorlatban a mind szakmai, mind pedig esztétikai szempontból értéktelen müvek megvásárlásához vezetett - legalább is az ezekben a könyvtárakban megtalálható müvek többsége ilyen volt. Ezt a minisztérium is látta. Nem voltak olyan regények, ismeretterjesztő müvek, amelyek céljának megfeleltek volna sem szakmai, politikai szempontból, sem pedig a közérthetőség oldaláról nézve. Ezért szervezte meg a VKM 1925-ben a "Magyar Népmüvelés Könyvei" c. sorozatot. Nemcsak véletlen, hogy a sorozat első kötete "Széchenyi Tanításai" - a "legnagyobb magyar"-nak a művelődésről, és annak hatásáról vallott nézeteit foglalta össze.(72) A Magyar Népmüvelés Könyvei egyes köteteit (különböző történeti, egészségügyi, természettudományi ismeretterjesztő müveket) a törvényhatóságok adták ki. A Bizottság Scholz Kornél: Egészségügyi Ismeretek c. munkájának a kiadását vállalta el, s a két kötetes mü 1929-ben meg is jelent. A népművelési könyvtárak egyedüli értékét csupán ennek a sorozatnak a kötetei jelentették, persze ezek sem minden esetben. A helyi bizottságok rendszeres és határozott irányításának eredményeképpen